papiruszportal.hu

A siker helye Hollywood
Magyarok találták fel az amerikai filmet? - Bokor Pál filmes trilógiájának 2. része
 

​

Szerző: leho

​

Bokor Pál 2007 végén jelentette meg A siker neve Oscar címmel az előző részt. A trilógia második darabjában a filmipar központjáról ír, a stúdiókat, nagyobb alakjait villantja fel. Csemegézik a legfontosabb eseményekből, a legnagyobb sztárok sztorijaiból, érinti a legjobb, legnagyobb visszhangot kiváltó filmeket stb. Könnyed stílusban, távolságot tartva mutatja be Hollywoodot olyannak, amilyen: a filmipar központjának minden csillogásával és árnyoldalával együtt, ahol nagyban játszanak, közönségigényt elégítenek ki, többnyire becsületes iparosmunka folyik, és néha még remekművek is születnek.

​

„Mindenki álomgyára Hollywood”

aztán hanyatt vágja magát, s halivúd (Parti Nagy Lajos – Banga Ferenc: Pecsenyehattyú...)

​

Trilógia esetében óhatatlanul is kézbe veszi az ember az előző részt, s figyeli a koncepciót. Mintegy internetes címkékként az összes fontos infó a borítóra van pakolva: természetesen a szerzőn, a kiadón, a címen és a sorozatra utaláson kívül a „mozi”, „művészet”, „pénz”, „hatalom” hívószavak is. A háromféle betűtípust azonban soknak tartom. A kép viszont telitalálat, hiszen a könyvben többször említett high concept („szupersztárok, szupersebességek, szuperzenék és szuperlátványosságok”) egyik tipikus jelenete a 11 Oscart nyert Ben-Hur fogathajtóversenye Charlton Hestonnal. Beljebb lapozva megállapítható, hogy kisebb lett a betűméret, és valami oknál fogva félkövérrel lett szedve a szöveg. A képmellékletben szép magyar vonatkozású színes felvételek láthatók Ricséről és Tolcsváról, jellemző és emblematikus archív fotók Hollywoodról és a nagymenőkről. Sajnos némelyik rossz minőségű, például Don Simpsoné, inkább ki kellett volna hagyni.

​

Édes álom, lassú kínhalál
és én úgy várom, hogy talán rám talál
lila gőz száll felém, Hollywood itt van már
Hollywood itt van már (Kontroll Csoport: Édes álom)

​

De a lényeg a tartalom. Bokor Pál évekig figyelte a filmipart, hol távolabbról, hol pedig egészen közelről, mint az a bevezetőből is kiderül. Nem osztja többek közt Jiří Menzel véleményét, miszerint Hollywood maga lenne a gonosz. A falu létrejöttétől kezdve (amikor a színészet még lenézett tevékenység volt, egy jellemző táblafelirat: „Kutyák és színészek számára a belépés tilos”) vázlatosan bemutatja a főbb állomásokat, és nem feledkezik meg arról a nagyon fontos amerikai alapvetéstől, hogy a filmek a könnyedebb vagy mélyebb szórakoztatáson kívül egy iparág termékei, mely iparág elsősorban – a többihez hasonlóan – nyereségre törekszik. Jól látja, hogy az európai művészfilmekkel ellentétben az amerikai filmek többsége nem a magas kultúra része, minél szélesebb tömegigényeket szeretne kielégíteni a maga módján. Hollywoodot lehet szeretni és nem szeretni, lehet fanyalogni a rendezők európai mércével nézve gúzsba kötésén, lehet csodálkozni a producerek és a stúdióvezetők, egyes ügynökségek/ügynökök mindenhatóságán, de az kétségtelen, hogy a Hollywood majd száz éve sikeresen működik, noha válságok természetesen itt is előfordultak.

​

Rokonszenves, ahogyan a 7+1 nagy stúdió (Paramount, Fox – majd Twentieth/20th Century Fox, Warner Brothers, Columbia, Metro-Goldwyn-Mayer, Universal, United Artists és a kezdetben csak rajzfilmeket készítő Disney) alapítói, legnagyobb alakjai közül Hollywood két magyar „bábájára” irányítja a figyelmet, William Fox/Fuchs Vilmosra és Adolph Zukorra – amint nem felejtette el előző kötetében sem a magyar vonatkozásokat. (És idén a kiadója először jelenteti meg Magyarországon Upton Sinclair magyar szempontból legfontosabb könyvét, az Upton Sinclair bemutatja William Foxot című kötetet, mely a hollywoodi filmcézár élettörténetét és a Wall Street bankáraival folytatott viaskodását írja le.) Egy-egy fejezetet szentel a két magyar származású filmcézár alkotta stúdióknak és létrehozójuknak (Paramount-story, Fox-story). Mint cseppben a tengert bemutatja a ritka, de jellemző hollywoodi karriereket: hogyan lehet Ricse községből elindulva, nyelvtudás és alaptőke nélkül, heti kétdolláros szőrmeüzleti állásból (Zukor) eljutni Hollywood képletes csúcsaira, és felépíteni a világ legnagyobb filmgyártó cégét. A tolcsvai gyökerű Fox pedig gyerekként újságkihordó volt, cukorkát árult, majd 11 évesen otthagyta az elemi iskolát, mert munkát kellett vállalnia egy ruhagyárban, hogy a család meg tudjon élni… Ami tény: Adolph Zukor a mai értelemben vett játékfilm, William Fox pedig a hangosfilm atyjának tekinthető. És ez független például utóbbi arrogáns stílusától, egy sikertelen lefizetés miatti börtönviselt múltjától stb.

Nagyon jól villantja fel – hiszen minden lényegeset képtelenség belesűríteni egy alig 200 oldalas könyvbe egy óriási témáról –, hogyan lehet a nagyon keveseknek csúcsra érni, a tízezrekben mérhető színész próbálkozók közül kik lehetnek és hogyan a kiválasztottak, mit kezdenek a hatalmukkal a filmmogulok, milyen pitiáner fickók is vannak köztük (David Begelman). Egy-egy jellemző történeten keresztül láttatja Hollywood lényegét, ilyen a stúdióvezetők története mellett Begelman Columbia-vezér ügye, vagy a Casablanca sikere, vagy Don Simpson következetes produceri munkája és élethabzsolása. És a lényeg Magyalerdőn a kezdetektől változatlan: szakmáik legjobbjai a legjobb iparosmunkákat hozzák létre, amelyekre széles közönségigény mutatkozik, és nemcsak filmszemetet, hanem néha remekeket is.

​

Bokor Pál leszámol néhány tévedéssel, legendával, például a híres Hollywood felirat esetében: eredetileg, 1923-ban felállítva a Hollywoodland ingatlancég reklámja volt, majd a „land”-et eltávolították. A témavezetés közben fontos első „apróságokat” is megtudhatunk: első légkondicionált nézőterű mozi Adolph Zukor nevéhez fűződik, az első egymilliós női gázsit viccből kérte Elizabeth Taylor (és megkapta – Kleopátra, Bokor szerint a mai napig a filmtörténet legdrágább vállalkozása), az első egymilliót egyben bezsebelő forgatókönyvíró is véletlenül magyar volt (Joe Eszterhas – Flashdance). Mindezt szórakoztató és könnyed, olvasmányos stílusban, közérthetően és információgazdagon.

​

Így hát nem élt soká, szegény Bonny és Clyde
Szerették egymást, ó nagyon
és azt hitték örökké áll a bál
megöltek néhány rendőrt, kezük közt folyt a vér
de ne sajnáld őket, nincs miért (Kontroll Csoport: Édes álom)

​

A harmadik karrier

A rendszerváltás után alapította Návai Anikóval együtt saját cégét, az Atlantic Kft.-t. Az Atlantic a kilencvenes évek közepéig hírügynökségként és PR-ügynökségként működött. Bokor ekkor határozta el, hogy filmet ír Lengyel Menyhért A waterlooi csata című színművéből. Ez a terve négy-öt további filmtervvel együtt a megvalósulás küszöbéhez ért, amikor az ORTT (…) televíziós filmpályázatán a Vademberek (akkor még Sziget a Dunán címmel) elnyerte a testület támogatását. E film leforgatása után a produkciós iroda folytatja olyan igényes filmes vállalkozások előkészítését, mint A Waterlooi csata (Lengyel Menyhért színdarabjából írta Bacsó Péter, Bokor Pál és Makk Károly), a Keselyűk (Leslie L. Lawrence regényéből írta Bán Róbert és Bokor Pál), A várúrnő (történelmi filmdráma Báthory Erzsébetről, írta Pataki Éva) és a Forró jég (filmdráma Bokor Pál eredeti forgatókönyve alapján).”