papiruszportal.hu

Szeptember 17.

​

Névnapok: Zsófia, Ariadna, Ariadné, Arianna, Arienn, Galamb, Hildegárd, Ildikó, Kolomba, Lambert, Ludmilla, Oriána, Palóma, Róbert, Robertó, Robin, Robinzon, Szofi, Szófia, Zsófi

​

Meghalt Hildegard von Bingen (Szent Hildegard, 1098?-1179) német misztikus, természettudós, apátnő, zeneszerző.
Látnoki adottságai miatt "Germánia prófétanőjének" és "Rajnai Szibillának" is hívták. A nyelvészek és az eszperantisták védőszentje, egyrészt azért, mert isteni sugallatra tanult meg latinul, másrészt mert kifejlesztett egy saját nyelvet. Hildegárd elsősorban a gregorián zene elemeire támaszkodott, de egyéni módon írta meg műveit. Jellemző darabjaira, hogy gyakran két és fél oktávot bejár a hangterjedelme, illetve, hogy a gregoriánban szokásos szekund és terclépéstől eltérően gyakran használt – sokszor egymás után is – nagy ugrásokat (Látomások és kinyilatkoztatások három könyve, Isteni művek könyve, Okok és orvoslásaik).

​

Meghalt Francesco Geminiani (1687–1762) itáliai zeneszerző, hegedűművész és zeneíró.
Jelentős hegedűs volt, műveivel és játékával nagy hatással volt az angol hegedűjáték fejlődésére. Sok zeneműve ismert, például 24 hegedűszonátája, három sorozat concerto grossója. Fontos megemlékezni zeneírói munkásságáról is, a The Art of Playing on the Violin című műve több, mint egy remek hegedűiskola, részletes összefoglalója a hegedűjáték módszereinek, információkat ad a különböző hegedűtechnikákról, miközben felbecsülhetetlen értékű forrása a késő barokk zenéje, a hegedűjáték technikája kialakulásának.

 

Ezen a napon született:

​

Pulszky Ferenc (Cselfalvi és lubóczi Pulszky Ferenc Aurél Emánuel, 1814–1897)
író, régész, politikus és műgyűjtő, az MTA tagja. 1849-ben Kossuth Londonba küldte, hogy próbáljon támogatókat szerezni a magyar függetlenségnek. Ez a küldetése ugyan sikertelen volt, de fontos szerepet játszott az emigráns magyarok támogatásában. Tevékenyen részt vett az Országos Képtár létrehozásában. A dualizmus kultúrpápájának nevezték, 25 éven át a Nemzeti Múzeum igazgatója volt (A magyar jacobinusok, A magyarországi avar leletekről, Életem és korom).

​

Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij (1857-1935)
orosz rakétatudós, pedagógus, író. A cári Oroszország nem támogatta munkásságát, az eredményeit nem méltányolta az Akadémia. A fordulat a szovjethatalom győzelmével következett be. 1918-ban a Szocialista Akadémia tagjává választották, majd 1921-ben a légierő akadémiájának tiszteletbeli tanára lett. A szovjet érában összesen 450 publikációja jelent meg (Séta a holdon, Távol a Földtől).

​

Balázs Sándor (1883–1982)
magyartanár, színműíró és ifjúsági író. Ő vizsgáztatta magyar nyelv és irodalomból a magántanulóként érettségiző József Attilát. Kezdetben történelmi drámáival aratott nagy sikert, így három alkalommal is ő nyerte el a Magyar Tudományos Akadémia száz arannyal járó pályadíját. Színműveit a Nemzeti Színház is játszotta (A feleségünk, Darázsfészek, A győzhetetlen Caesar).

​

Pátzay Pál (1896–1979)
kétszeres Kossuth-díjas szobrász- és éremművész, kiváló művész akadémikus. A Tanácsköztársaság bukása után másfél évre bebörtönözték. A világháború alatt kőbányai műtermében üldözötteket bújtatott, amiért 1998-ban megkapta a Világ Igaza kitüntetést. Művészetszemléletében és alkotásaiban a római iskola egyik legkövetkezetesebb képviselője volt. Neoklasszicista alkotásai harmóniát sugároznak, s barokkos lendületet. A robusztus Kenyérszegő című szobrán, amikor a néző szeme a szobor arcával találkozik, szembetűnnek az arc finom görögös vonásai. A székesfehérvári huszárszobron nemcsak az arányos forma, hanem a lendület is magával ragadó (Faültető lányka - Kunfehértó, Lenin - Szoborpark, A második világháború debreceni páncélos csapatának emlékműve - Debrecen).

​

Wictor Charon (Scherbak Miklós Viktor, 1907-1976)
filozófus, zeneszerző, író. Kosáry Jánosnál tanult zenét, akit nagyra becsült, majd elvégezte a zeneakadémiát. 52 ezoterikus-irodalmi művet alkotott, amelyek jelentős szellemi hatást gyakoroltak a hazai ezoterikus és újkori gondolkodásra és szellemi iskolákra, de ezen kívül meséket és modern mitológiát is írt. Rendkívül sokoldalú alkotó volt (Az ember két élete, Az Alkonyi Bárka misztériuma, Mágia és misztika).

​

Molnár István (1908–1987)
posztumusz Kossuth-díjas koreográfus, táncművész, néptánckutató, kiváló művész. 1941 és 1944 között Erdélyben és Magyarországon gyűjtött néptáncokat, amiket filmszalagra rögzített. 1947-ben jelent meg könyve Magyar tánchagyományok címmel. 1949-ben azonban visszavonulni kényszerült, mivel nemkívánatosnak minősítették.

​

Farkas Anny (Frank Anna, 1920)
Jászai Mari-díjas színésznő. 20 évesen tett színészvizsgát a kamara előtt és 1940-ben Munkácsra szerződött. 1941-től is vidéki színházakban lépett fel. 1951-től a szolnoki Szigligeti Színház színésznője volt. 1956–tól Kaposváron, 1962-től a Veszprémi Petőfi Színházban játszott. 1969-től 1976-ig, nyugdíjazásáig ismét a kaposvári Csiky Gergely Színház művésznője volt. Szubrettként kezdte pályáját, később karakterszerepeket alakított nagy mesterségbeli tudással.

​

Kéry László (1920-1992)
irodalomtörténész, színikritikus, műfordító, az MTA tagja. Az angol irodalom történetének avatott kutatója volt, főként William Shakespeare és David Herbert Lawrence életművével, valamint az egyetemes drámairodalommal kapcsolatos munkássága jelentős. Behatóan foglalkozott a reneszánsz drámairodalommal és a 19–20. századi angol regényirodalommal. Ifjúkorában több novellája megjelent (Shakespeare tragédiái; Shakespeare, Brecht és a többiek; A sötét láng prófétája).

​

Ilosvay Katalin (Jäger Katalin, 1923–1993)
színésznő, előadóművész, érdemes művész. Szép orgánumú, érzelemgazdag színésznő, sokszor szerepelt pódiumon, mint versmondó. 20 évesen szerezte meg diplomáját a Színiakadémián, ezt követően a Vígszínházhoz szerződött. 1945-ben lett a Nemzeti Színház tagja, 1949-től az Ifjúsági Színházban, 1952-től pedig a Madách Színházban játszott (Kölcsönadott élet, Futóhomok, Fent a Spitzbergáknál).

​

Anne Bancroft (1931–2005)
Oscar-díjas, olasz származású amerikai színésznő. Elvégezte az American Academy of Dramatic Arts tanfolyamát. Az amerikai színpad egyik legnagyobb, legegyénibb tehetségeként tartották számon. Hollywoodban 1952-ben mutatkozott be. Első nagy sikerét Ivan Szergejevics Turgenyev Tavaszi vizek című művének televíziós változatában aratta, s ennek eredményeképpen a televízióhoz is szerződött (A csodatevő, Az elefántember, Egy ház Londonban).

​

Ken Kesey (Kenneth Elton "Ken" Kesey, 1935-2001)
amerikai író, leghíresebb regénye a Száll a kakukk fészkére, írt még néhány könyvet, de ezek színvonala meg sem közelítette első regényét. Egy ösztöndíjat elnyerve a Stanford Egyetemen kreatív írást tanult, de a tanárai ekkor még nem tartották kiemelkedőnek a teljesítményét, inkább csak saját szórakozására írogatott (Hajósének, Olykor egy nagy ötlet).

​

Reinhold Messner (1944)
dél-tiroli osztrák hegymászó, az alpesi stílusú magashegyi mászás egyik legnagyobb alakja. Termékeny író, már több mint 40 könyvet írt (A cél: a Mount Everest, Egy hegymászó hitvallása, A végzet hegye).

​

Farkasinszky Edit (1961)
színésznő, elsősorban karakterszerepek megformálójaként ismerheti a közönség. A szinkron is sokat foglalkoztatja, közel 500 alkalommal kölcsönözte hangját. 1986-ban szerezte diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán (Kaland az élet, Julianus barát, Földindulás).

​

Bryan Singer (1965)
amerikai filmrendező, producer. Gyerekkora óta a film bűvöletében él, első filmjeit még tizenévesen készítette, 8 mm-es anyagra. Tanulmányait a New York-i School of Visual Artsban kezdte, majd Los Angelesben, a University of Southern Californian fejezte be. A Közönséges bűnözők című játékfilmjével szerzett hírnevet magának, 1995-ben (Superman visszatér, X-Men filmek, Valkűr).

​

Raphaël Fejtö (1974)
francia színész, író, forgatókönyvíró, filmrendező. 12 évesen beválogatták Louis Malle Viszontlátásra, gyerekek! című filmdrámája főszereplőjének. A BAFTA-díjas, hétszeres César-díjas és kétszeres Oscar-díj jelölt alkotás egy csapásra ismertté tette. Ez maradt az egyetlen filmszerepe, de fogékony lett a művészetek, különösen a film iránt. Rendszeresen illusztrál és ír gyermekkönyveket.

Ezen a napon halt meg:

​

Georg Philipp Harsdörffer (1607-1658)
német író, költő, heraldikus. A Pegnesischen Blumenordens nevű irodalmi társaság alapítója és elnöke. Kedvtelésként címertannal is foglalkozott, és megírta az első német szisztematikus heraldikai művet.

​

Tobias Smollett (1721-1771)
skót író, nevét pikareszk regényei tették ismertté. Útirajza (Travels through France and Italy, 1766) Franciaországban és Itáliában tett utazásáról szól, „élményei egy rossz kedélyállapotban levő beteg ember morgolódásából adódnak, aki a kákán is csomót keres, és rossz szállodai szobákból, ízléstelenül öltöző, műveletlen emberekből rakja össze a külföldet.” (Roderick Random, Humphry Clinker kalandozásai).

​

Alfred de Vigny (1797-1863)
francia romantikus költő, író, drámaíró, műfordító, katonatiszt, a Francia Akadémia tagja. Katonáskodása idején már verseket írt, eljárt Charles Nodier irodalmi összejöveteleire, Hugo esküvőjén tanúként volt jelen. A laktanya egyhangú életére ráunt, 1827-ben végleg elhagyta a katonai pályát, és az írásnak szentelte minden idejét (Cinq-Mars összeesküvése, A királynő hozománya, A farkas halála).

​

William Henry Fox Talbot (1800-1877)
angol utazó, matematikus, botanikus, nyelvész, asszírológus, régész, a talbotípia (kalotípia) néven ismert fotóeljárás kifejlesztője. Úti élményeit rajzokban akarta megörökíteni, de nem volt nagy tehetsége ezen a téren, ezért a fény segítségével akarta valósághűen „megrajzoltatni” a képet, majd rögzíteni. A világon elsőként eredeti fényképekkel illusztrált albumot adott ki 1844-ben (A természet irónja).

​

Abet Ádám (1867–1949)
költő, műfordító. 1890-ben kivándorolt Amerikába. Öt évig New Yorkban élt, majd 1895-ben Clevelandbe költözött. 1893-ban kéziratban adta ki és terjesztette a Népjog című lapot, majd 1893 és 1894 között a magyarországi Népszava amerikai tudósítója volt. Baloldali, szocialista eszmeiségű versei itthon is népszerűek voltak. Petőfi Sándor stílusában is írt verseket, ezeket a magyar hatóságok betiltották (Magyar levelek Amerikából, Csoda tükör, A jólét megszerzése).

​

Dézsi Lajos (1868-1932)
irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, kutatási területe a 16–17. századi magyar irodalom volt (Adalékok a magyarországi nyomtatványok bibliographiájához, Erdélyi arcképek és képek, Magyar történeti tárgyú szépirodalom).

​

Terescsényi György (1890–1965)
író, költő, elbeszélő munkái többnyire az első világháború utáni magyar paraszti életet mutatják be. Egyszerű elbeszélő eszközöket használ, regényeiben és novelláiban nincs semmi hatásvadászat, irányzatosság, az olvasó mégis érzi, hogy az író mennyire együtt él földmunkás hőseivel (Dávid hegedűje, Aranyhomok, Bolygó magyarok).

​

Sir Karl Raimund Popper (1902-1994)
osztrák származású angol filozófus, aki fő eredményeit a tudományfilozófia, episztemológia és politika-filozófia területén érte el, a 20. század legbefolyásosabb filozófusainak egyike (Test és elme, A nyitott társadalom és ellenségei, A historicizmus nyomorúsága).

​

Mikus Sándor (1903–1982)
Kossuth-díjas szobrászművész, pedagógus, kiváló művész. Autodidaktaként rajzolt és mintázott portrékat, karikatúrái már korán elárulták művészi adottságait. Számos köztéri alkotásra is kapott megbízást, amelyeknél többnyire korábbi kisplasztikai kompozícióit használta fel (Sztálin-szobor - Budapest, ledöntötték, Fiatalok - Miskolc, Küzdelem - Budapest).

​

Richard Basehart (1914-1984)
amerikai színész, 1960-ban csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en. Kitűnő jellemszínész volt. Az 1970-es években olyan filmekben tűnt fel, mint például a Chato földje, a Columbo és a San Francisco utcáin (Országúton, Moby Dick, Düh).

​

Suka Sándor (1921–1994)
Jászai Mari-díjas színész, kiváló művész. Számos filmben és tévéjátékban szerepelt, mind tragikus, mind komikus szerepekben megállta a helyét. 1953-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, és a Nemzeti Színház társulatához szegődött. 1971-1984 között a fővárosi Operettszínház tagja volt, 1986-tól ismét a Nemzetiben játszott haláláig (Két emelet boldogság, Egy magyar nábob, Nápolyt látni és…).

​

Ruttkai Ottó (Russ, 1921–1988)
Jászai Mari-díjas színész, színigazgató. 1964–től 1972-ig a Madách Színháznak. 1972-től haláláig színészként a Thália Színház tagja volt. A közönség több mint 100 epizódszerepben láthatta a színpadon. Filmezéssel 1948-tól foglalkozott (A tizedes meg a többiek, Az oroszlán ugrani készül, A Hamis Izabella).

​

Kórodi András (1922-1986)
Kossuth- és Liszt-díjas karmester, kiváló művész. 1967-től haláláig a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara karnagyaként működött, 1976-tól annak elnök-karnagya volt. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán végzett zongorán 1935-ben, majd a Nemzeti Zenedében folytatta tanulmányait zeneszerzés és karmesterképző szakon 1941 és 1944 között.

​

Petrik József (1930-1995)
Jászai Mari-díjas színész, rendező, érdemes művész. Eleinte főként fiatal hősöket, kamaszokat játszott, majd karakterfigurákat alakított. Rendezőként a magyar dráma aktív támogatója és a közönség igényeinek pontos ismerője volt (Mágnás Miska, Állami áruház, Meztelen diplomata).

​

Böröczky József (1948-2011)
humorista, motorsport-szakkommentátor. 1976-tól a Kamara Varieté tagja volt. 1985-ben a Vidám Színpad társulatához csatlakozott, majd 1992-ben átment a Mikroszkóp Színpadra.

​

Huszár Zsolt (1971-2001)
színész. 1996-97 között a kecskeméti Katona József Színház, 1997-től 2000-ig a debreceni Csokonai Nemzeti Színház, 2000-2002 között a tatabányai Jászai Mari Színház, 2003-tól haláláig az Új Színház társulatának tagja volt. Gyakran szinkronizált is. 2011. szeptember 17-én hajnalban, kerékpározás közben gázolta el egy villamos Budapesten.

 

Események:
1844 – Ezen a napon született Puskás Tivadar a telefonközpont feltalálója († 1893)
1908 – A Veszprémi Nemzeti Színházat Nádassy József győri társulata nyitja meg Csiky Gergely Nagymama című vígjátékának előadásával.
2007 - Varsóban bemutatják Andrzej Wajda lengyel rendező Katyń című filmjét Lengyelország 1939. évi szovjet megszállásának évfordulóján.