papiruszportal.hu

Szeptember 16.

​

Névnapok: Edit, Ciprián, Ditta, Ditte, Eudoxia, Eufémia, Eugénia, Gamáliel, Geminián, Génia, Imelda, Imodzsen, Imogén, Jozafát, Kamélia, Kornél, Kornélia, Lúcia, Ludmilla, Milica, Som, Soma, Zília, Zille, Zseni

Megszületett Frans Eemil Sillanpää (1888-1964) Nobel-díjas finn író.
Korán kezdett el írni. Verseivel, elbeszéléseivel már diákkorában feltűnt, de igazi nagy sikerét 1916-ban megjelent Élet és napsugár című, első nagy regényével érte el. Első alkotását hamarosan újabbak követték: elbeszéléskötetek, kisregények, regények. A Jámbor szegénység című regényében a polgárháború áldozatának, Juha Toivolának állít emléket. Alig egy évvel a polgárháború után leplezetlenül ír a győztesek kegyetlenségéről és ostobaságáról. A mű a polgárháború valódi arcát mutatja meg, s négy évtizedig nem is született hasonló finn mű, amely ezt a kort hitelesen ábrázolta volna. Megélhetési gondjai voltak, állást vállalt, egyre kevesebb ideje maradt az írásra. De egy izlandi utazás után, 1931-ben megszületik Silja című regénye, amelyért 1939-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki (Egy férfi útja, Napsugaras élet, Hiltu és Ragnar).

​

Meghalt Maria Callas (Cecilia Sofia Anna Maria Kalogeropulosz, 1923–1977) Amerikában született görög származású opera-énekesnő (szoprán), aki elsősorban lenyűgöző bel canto technikájának, valamint hatásos drámai képességeinek köszönhette hírnevét.
Hangja mai napig vita tárgyát képezi, hiszen egyes vélemények szerint zavaró és kellemetlen, más vélemények szerint viszont izgalmas és művészi volt. Hangját nehéz a fach-rendszer alapján besorolni, mivel karrierje során változatos szerepeket énekelt a nehéz drámai szoprántól az egyszerű koloratúra szopránig. Karrierjének kezdetén Callas maga is vallotta, hogy ő tulajdonképpen mezzoszoprán, és hangjának skáláját sok gyakorlattal és akaraterővel szélesítette.

​

Megszületett Peter Falk (1927–2011) magyar-zsidó származású Emmy- és Golden Globe-díjas amerikai színész és filmrendező.
Tizenkét évesen lépett először színpadra. Leghíresebb alakítása egy éveken át sikerrel sugárzott szériához kapcsolódik: a Columbo című sorozatban ő játszotta a rosszul öltözött, látszólag lassú észjárású címszereplő nyomozót, aki az apró ellentmondásokból kiindulva végül mindig megoldotta a legreménytelenebbnek látszó bűnügyeket. A magyar mozik már nagyobb sikerrel vetítették a Neil Simon darabjából készült Meghívás egy gyilkos vacsorára (1976) című filmparódiát, melyben olyan sztárok szerepeltek, mint David Niven, Maggie Smith, Peter Sellers, Alec Guinness és Elsa Lanchaster, valamint az extravagáns író, Truman Capote (Verseny a javából, Bohókás nyomozás, Az elveszett világ).

 

Ezen a napon született:

​

Heinrich Bach (1615-1692)
német orgonista, zeneszerző. Művei elvesztek, csupán az Ich danke dir, Gott című egyházi kórusműve maradt meg az erfurti Michaeliskirche kottatárában.

​

Sükei Károly (1823-1854)
költő, újságíró, műfordító, a márciusi ifjak egyike. Írásai a kor egyik legműveltebb teoretikus hajlamú egyéniségének mutatják, akire különösen Hegel filozófiája és a francia felvilágosodás hatott. Különböző szépirodalmi lapokban számos saját és fordított költeménye jelent meg (Hulló csillagok, Cawanagh grófnő: Natalie, Thackeray W. M.: Hiúság vására).

​

Melich János (1872-1963)
nyelvész, egyetemi tanár, akadémikus. Feldolgozta a régi magyar szótárirodalom történetét és több ilyen irányú emléket kiadott, foglalkozott a magyar helyesírás régebbi korszakaival. Legjelentősebb az etimológiai munkássága volt. Számos helynév, személynév és jövevényszó eredetének megfejtésével lerakta a magyar településtörténeti filológia alapjait és előkészítette a Magyar etimológiai szótár kiadását is (A magyar szótárirodalom, A honfoglaláskori Magyarország, Magyar Etymológiai Szótár).

​

Hans Arp (Jean Arp, 1887–1966)
német-francia költő, festőművész, szobrász. A dadaizmussal szemben lojális maradt, mindig művész maradt azon szándékai ellenére, hogy „mindinkább távolodjon az esztétikától”. Soha nem adta föl a tudat és a tudattalan „egyensúlyának” eszméjét. Amit mellőzni akart, az a konvencionális „keret” volt, amelyben a műalkotást mind ez ideig bemutatták (Tervrajz egy szőnyegen, Erkély, Hold gyümölcs).

​

Nadja Boulanger (1887-1979)
francia zeneszerző, karmester, zenepedagógus. Zeneszerzést és orgonajátékot tanult kilencéves korától kezdve. Elvégezte a párizsi konzervatóriumot. 1918-tól mindenestül a zenepedagógia és a zene propagálása kötötte le, valószínűleg a kor legfontosabb zenepedagógusa volt.

​

Korda Sándor (Sir Alexander Korda, 1893–1956)
filmrendező, producer, a brit filmipar egyik meghatározó alakja. Kellner Sándor László néven látta meg a napvilágot zsidó családban, írónak készült, meg sem fordulhatott a fejében a filmezés. 1927-ban, feleségével, Berlinből Hollywoodba költöztek, amelyet ebben az időben kezdték a filmgyártás fővárosának hívni. Amerikában a United Artists rendezője lett, felesége színésznő volt, és addig minden filmben játszott, amit férje rendezett. Ma sem lehet tudni milyen okból, de Korda nem érezte jól magát Hollywoodban, így 1931-ben Londonba költözött a fivéreivel. 1942-ben ő lett az első filmrendező, akit lovaggá ütöttek (Az ellopott menyasszony, Éjjeli őrjárat, A bagdadi tolvaj).

​

Laczó István (1904–1965)
operaénekes (tenor), érdemes művész. Hazánkban kora legjelentősebb olaszos hőstenorja volt. Legnevezetesebb vendégfellépte 1949-ben volt, mikor Maria Callas oldalán Kalafot énekelte Puccini Turandotjában. Az 1950-es években, más magyar sztárokhoz hasonlóan ő sem járhatott külföldre. Az itt élő Beniamino Gigli segítette pályáján.

​

Benedek Tibor (Benedikt, 1911–1963)
színész, konferanszié, főként karakterszerepeket kapott, az igazi sikert a kabarészínpadon találta meg. Legemlékezetesebb szerepe a jól értesült, tudálékos kispolgár, Zacsek úr. Nagy műveltségű, több nyelven beszélő színészként sikeres konferanszié is volt (Felfelé a lejtőn, Fűre lépni szabad, Felmegyek a miniszterhez).

​

Győrvári János (1921-2008)
színész, a Gárdonyi Géza Színház örökös tagja. Színészi oklevelét az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában szerezte 1946-ban. Játszott a Szegedi Nemzeti Színházban, a Pécsi Nemzeti Színházban, a győri Kisfaludy Színházban és a Soproni Petőfi Színházban, majd 1951-től az Állami Déryné Színházhoz szerződött. 1957-től Egerben, 1959-ben a Békés Megyei Jókai Színházban szerepelt. 1960-tól a Miskolci Nemzeti Színház társulatának volt tagja. 1986-tól haláláig az egri Gárdonyi Géza Színház művésze volt (Hazám, Tűz vagyok, Bátrabb igazságokért).

​

Köpeczi Béla (1921-2010)
művelődés- és irodalomtörténész, az MTA tagja, 1982–1988 között Magyarország művelődési minisztere. A 18–20. századi irodalmi áramlatok művelődés- és eszmetörténeti vizsgálatának kiemelkedő alakja, a 18. századi francia–magyar politikai, diplomáciai és kulturális kapcsolatok kutatója, II. Rákóczi Ferenc életrajzírója (Esze Tamás, A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország, Erdélyi történetek).

​

Lauren Bacall (Betty Joan Perske, 1924-2014)
Golden Globe-díjas amerikai színésznő. Hírnevét olyan film noirrokkal alapozta meg, mint A hosszú álom vagy a Sötét átjáró, de később nagy sikerű vígjátékokban is szerepelt: Hogyan fogjunk milliomost?, Formatervezett nő. A filmiparban betöltött helyének köszönhetően csillagja megtalálható a Hollywood Walk of Fame-en.

​

B. B. King (1925-2015)
amerikai bluesgitáros. Minden idők egyik leghíresebb bluesgitárosa, aki még 89 éves korában is aktív előadó volt. Egy ültetvényen született a Mississippi állambeli Berclairben. 9 évesen kezdett gitározni, közben kórusba is járt, ahol énekelni tanult.  Az évek során folyamatosan fejlődött technikája, és pár év alatt a bluesvilág egyik legjellegzetesebb gitártechnikáját tudhatta magáénak. Stílusában érződik a delta blues lüktetése, de ezt a hangzást sikerrel vegyítette a kor más gitárosaira jellemző dzsesszes motívumokkal. Munkássága elismeréseként 1984-ben beválasztották a Blues Foundation Hall Of Fame-be, 1987-ben pedig a Rock And Roll Hall Of Fame-be.

​

Simon István (1926–1975)
Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, esszéíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, egyetemi tanár. A fényes szelek nemzedékével érkezett az irodalmi életbe, pályakezdő versei a falusi élet idilli képei. A forradalom utáni időszak lírai önelszámolásra késztette, Az 1960-as, 1970-es években az életképszerű jelenetezést gondolati igényesség váltotta fel, az elmúlástudat problémái foglalkoztatták (Egyre magasabban, Rapszódia az időről, Szemek emléke).

​

Szigeti Géza (1929)
Jászai Mari-díjas színész. Színészként 1953-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályafutását a Fővárosi Operettszínházban kezdte. 1956-tól az Ifjúsági Színház, 1959-től a Petőfi Színház tagja volt. 1965-től az Állami Déryné Színház majd a jogutód, Népszínház művésze volt 1978-tól 1990-ig (Lúdas Matyi, A pénzcsináló, Havannai kihallgatás).

​

George Chakiris (1934)
Oscar- és Golden Globe-díjas görög származású amerikai színész, táncos és énekes (West Side Story, Pergőtűzben, A 633-as repülőszázad).

​

Márton András (1943)
Jászai Mari-díjas színművész, rendező, politikus, diplomata. 1967-ben végezte el Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Karrierje a Vígszínházban indult (1967–1969). Ezután 1969–1977 között a József Attila, 1977–1979 között a Madách, 1979–1982-ig a Nemzeti Színház tagja, majd 1982-ben a budapesti Katona József Színház alapító tagja volt. 1986–1991 között a Radnóti Színház társulatában játszott. Főleg gyermekeknek szóló rajz-, és bábfilmek ismert szinkronhangja (Szevasz, Vera!, Staféta, A Hold és a csillagok).

​

Zubor Ágnes (1950)
színésznő. 1950. szeptember 16-án. Pályáját az Állami Déryné Színházban kezdte 1970-ben, majd 1978-tól a Népszínház művésze volt. 1985-től a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színésznője volt.

​

Mickey Rourke (Philip Andre Rourke, 1956)
Golden Globe-díjas amerikai színész. Az 1980-as évek elején Rourke szerepet kapott Az étkezde című filmben, amely azóta kultuszfilmmé nőtte ki magát. Nemsokára Rourke-nak lehetősége adódott, hogy szerepeljen Francis Ford Coppola A kívülállók c. film folytatásaként forgatott Rablóhalban (Az alvilág pápája, Nyerő páros, Volt egyszer egy Mexikó).

​

Tari János (1957)
dokumentumfilm-rendező, amatőr filmeket 1979-től készített, operatőri vizsgáját 1989-ben szerezte meg. Azóta 50-nél is több filmet és filmsorozatot rendezett (Kegyelmesek, Finnugor rokonainkról a Kalevala születésnapján, Én Istenem, hová leszünk...).

​

Csapó György (1961)
romániai magyar színész, rendező, színházigazgató. Színészi diplomáját Marosvásárhelyen, a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán szerezte meg 1985-ben. Pályáját a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színházban kezdte. 1986-tól a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja volt. Alapító tagja a Kézdivásárhelyi Városi Színháznak, melynek igazgatója is volt.

 

Ezen a napon halt meg:

​

Antoine-Vincent Arnault (1766-1834)
francia költő, drámaíró, a Francia Akadémia tagja. Napóleonnak kedves embere volt, 1800-ban a közoktatás miniszterévé tette. Napóleon bukása után kizárták az Institut-ből, el kellett hagynia az országot. Megírta Napóleon katonai és politikai életrajzát. Írt drámát, de ismertebbek szatirikus meséi és lírai költeményei.

​

(Gróf hídvégi) Mikó Imre (1805-1876)
erdélyi magyar államférfi, művelődés- és gazdaságpolitikus, történész. A szabadságharc bukása utáni időszakban a passzív ellenállás híveként visszavonult a politikától, s az 1860-as évekig kizárólag Erdély gazdasági és művelődési felemelkedésének szentelte életét. Szerkesztője és kiadója volt az Erdélyi Történelmi Adatok három kötetének, ezzel tudományszervezőként megteremtette az erdélyi történetírás egyik alapvető fórumát, de maga is írt történeti, irodalomtörténeti tanulmányokat.(Erdély különválása Magyarországtól, Magyarország vasuthálózata, Gróf Kemény József emlékezete).

​

Zsitkovszky Béla (1868-1930)
fényképész, géptervező, operatőr és rendező, a magyar filmgyártás és filmtechnika egyik úttörője, az első magyar filmlaboratórium létrehozója, számos filmlaboráns és operatőr mestere és tanítója. Kevésbé művészi képességű, inkább technikai érdeklődésű ezermester volt, például úgy készített pillanatfelvételt, hogy a képet egy galamb lábára kötött s elszakadó cérnaszál exponálta (A vaskereszt, Elnémult harangok, A kétarcú asszony).

​

Rozsda Endre (Rosenthál, 1913-1999)
magyar születésű szürrealista festőművész, fotográfus. Képeit a posztimpresszionizmusból kiinduló szemlélet határozta meg. Eleinte sejtelmesen finom és napfénnyel elárasztott tájképeket, vékonyan felvitt, nagyobb színfoltokra épülő portrékat festett. A továbblépést, az egyéni látásmód kialakítását egyelőre nem a természetelvű ábrázolástól való eltávolodással, hanem merész kivágások alkalmazásával, a pasztell lágyságú tájképek után hol komor és melankolikus, hol vibrálóan erős csendéletek alkotásával kereste. A leheletfinom színeket lassan felváltották az expresszív, egymás között feszültséget teremtő, erőteljes pirosak, sárgák, lilák. A hétköznapi tárgyak és emberek érzékeny bemutatása helyébe elnagyoltan megfestett, szuggesztív formák léptek (Ciklámen, Az igaz királya, Haláltánc).

​

Mácsai István (1922–2005)
Munkácsy-díjas festőművész. Kezdetben az életképek, a portrék, a csendéletek, szimbolikus alkotások, később az ember épített környezete, lakóhelye, Budapest jelentette számára festészetének fő tárgyát. A szürnaturalista, fotórealista, hiperrealista festészet és az objektív kiemelés mögött emocionális indíttatás jellemzi művészetét (Pesti gang, Látomás, Téli vadászat).

​

Tóth István (1923–2001)
költő, műfordító, irodalomtörténész, kritikus, drámaíró, egyetemi tanár. Latin nyelvű humanista és kortárs francia költőket fordított (Ódák és elégiák, Sziklás parton, Testamentum).

​

Boross János (1924-1976)
színész, rendező. Első feleségével Eötvös Erzsébettel 1949-1952 Debreceni Csokonai Színház táncos-komikus párja volt. 1957-ben az 56-os forradalomban való részvételéért börtön büntetést kapott. 1958–1960 között a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1960-tól Budapesti Petőfi Színház, majd az Állami Déryné Színházban játszott. Számos filmben szerepelt kisebb szerepekben (Aranyborjú, Bástyasétány hetvennégy, A lőcsei fehér asszony).

​

Kun Vilmos (1926-2015)
Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész, a budapesti Katona József Színház alapító tagja. A Színművészeti Főiskolát viszonylag későn, 29 évesen végezte el. Pályafutásának első huszonöt évét vidéki társulatoknál töltötte. Számos film és tévéjáték mellett kétszáznál több szinkronszerepet is játszott (Budapesti mesék, Szerencsés Dániel, A három testőr Afrikában).

​

Edward Albee (1928–2016)
amerikai drámaíró és színházi rendező. A modern amerikai dráma egyik legjelentősebb képviselője volt. Az abszurd dráma elvontsága, pesszimizmusa műveiben az amerikai dráma hagyományos lélektani-társadalmi-természeti ábrázolásmódjának elemeivel társul. (Nem félünk a farkastól, Kényes egyensúly, Tengertánc).

​

Galambos Lajos (1929–1986)
József Attila-díjas író, dramaturg, forgatókönyvíró. Valójában az 1960-as években indult irodalmi pályája. Erősen tapad a magyar irodalom népies hagyományaihoz; a paraszti világ felbomlásáról romantikus nagyításokkal, naturalisztikus nyersességgel fest képet, a hősök megszállottságának naiv, tiszta, hitét kiemelve (Hét márványplakett, Utas a Göncöl szekerén, Megszállottak).

​

Csiszár Nándor (1936-2000)
színész. A Népművelési Intézet Színjátszó Akadémiáját végezte el 1957-ben. 1958-tól az Állami Déryné Színház szerződtette. 1961-től a Veszprémi Petőfi Színház, 1966-tól a Miskolci Nemzeti Színház társulatához tartozott. 1978-tól a Békés Megyei Jőkai Színház művésze volt. 1986-tól nyugdíjba vonulásáig a kecskeméti Katona József Színház színművésze volt.

 

Események:
A hangzáskultúra napja
1847 – A Shakespeare Társaság megvásárolja a drámaíró szülőházát Stratford-upon-Avon-ben.
1920 – Enrico Caruso operaénekes utolsó felvétele elkészül a Victor Recordsnál.
1966 – Megnyílik a New York-i Metropolitan Operaház a Lincoln Centerben.
1988 – Az Országos Széchényi Könyvtárban feloldják a tilalmat több mint 5000 olyan könyvre, amelyet korábban ellenséges irodalomnak nyilvánítottak, és elzártak a nagyközönség elől.
2002 – Megkezdődik a Mindentudás Egyeteme előadássorozata