papiruszportal.hu
A papiruszportal.hu honlapja még szerkesztés alatt van, egy kis türelmet kérünk!
Szeptember 14.
Névnapok: Roxána, Szeréna, Armida, Armilla, Emerita, Rexana, Roxán, Rozanna, Rozita, Szerénke, Szerénusz, Szerény, Szonóra
Meghalt Dante (Durante Alighieri, 1265?–1321) itáliai író, költő, filozófus, az olasz és a világirodalom nagy klasszikusa.
Főművét, az Isteni színjátékot Babits Mihály a „világirodalom legnagyobb költeményének” nevezte. Műveiből életbölcsességek, axiómák bonthatók ki, életműve rendkívüli mértékben komplex: összegzi kora tudományának, teológiájának, poétikájának, kultúrájának, hiedelmeinek és társadalmának szinte minden aspektusát. Latin helyett inkább a hétköznapi ember nyelvén, anyanyelvén, olaszul írta műveit, amelyek nemcsak nyelvezetileg álltak közel a hétköznapi emberekhez, de a nép gondolkodásmódját is tükrözik. Nagyon szerette a zenét, számos zenész barátja is volt, mindemellett szenvedélyes ember volt, ám szeretett egyedül lenni, félrevonulni az emberektől. Egykorú festmény vagy szobor nem maradt fent róla. A legkorábbi ábrázolása tizenöt évvel a halála után keletkezett (Isteni színjáték, A virág, Az egyeduralom).
Megszületett Luigi Cherubini (1760–1842) itáliai születésű zeneszerző, sikereit elsősorban Franciaországban érte el.
Hatalmas életművet hagyott maga után, zeneszerzői nagyságát legjobban Beethoven elismerő véleménye bizonyítja. Ennek ellenére műveit sokáig szinte elfeledték, ám napjainkban egy lassú újjászületés figyelhető meg. Ifjúkorában komponált egyik kantátáját Firenzében mutatták be. Komoly zeneelméleti képzést kapott Giuseppe Sartinál, itt sajátította el a polifonikus stílus technikáját és a kontrapunktikus szerkesztés alapelveit is. Operáit rövid időn belül sorban mutatták be. 1785-ben Londonba költözött, híre elért Párizsba is, ahol a színház nyári szünetében Marie-Antoinette is fogadta. A kedvező fogadtatás hatására 1788-ban letelepedett Párizsban. Stílus erősen hatott Beethoven egyetlen operájára, a Fidelióra (Az álhercegnő, Médeia, c–moll requiem).
Ezen a napon született:
Francisco de Quevedo (Francisco Gómez de Quevedo y Villegas, 1580–1645)
spanyol barokk költő, író. Mivel szatíráiban az udvart sem kímélte, 1628-ban száműzték egy évre, és könyveinek egy részét cenzúrázta az Inkvizíció. Az 1630-as években írta meg klasszikus műveit, A Bölcső és a Sírt és a Marcus Brutus életét. A spanyol irodalmi aranykor sokszínű alakja és a spanyol nyelv eredeti művésze volt. Nevéhez fűződik a pikareszk műfaj egyik csúcsa, az 1626-ban írt az Egy Don Pablos nevezetű csavargó élettörténete. Éles szemű megfigyelője volt kora társadalmának, melyet Álmok című művében Dante nyomán a pokol víziójában ábrázolt.
Michael Haydn (1737–1806)
osztrák klasszicista zeneszerző, Joseph Haydn öccse. A fivérek zenei karrierje együtt indult. Nagyvárad után, ahol is hírnévre tett szert, a salzburgi hercegérsek hívta meg udvarába, itt jó kapcsolatot alakított ki a Mozart családdal. Szerepe meghatározó lett a városka zenei életében, egész életében hűséges maradt az Alpok szívében fekvő városhoz, de többször is elutazott Bécsbe, hogy meglátogassa testvérét (Requiem in C minor, Sonata for Violin and Voila in C, Symphony No. 22).
Franz Bopp (1791-1867)
német nyelvész, az indogermán összehasonlító nyelvtudomány egyik megalapítója. A szanszkrit nyelv konjugációs rendszeréről a görög, latin, perzsa és proto-germán nyelv megfelelő rendszerével összehasonlítva című könyvének 1816-os megjelenése fordulópont volt a nyelvészet történetében, ekkortól beszélünk történeti-összehasonlító nyelvészetről.
Theodor Storm (Hans Theodor Woldsen Storm, 1817-1888)
német író és költő, a német realizmus kimagasló képviselője. Már tizenhat évesen írt verseket az akkor népszerű hetilapokban megjelenő versek stílusában. Költői realizmus egyik legjelentősebb német nyelvű képviselője, versei és különösen novellái, elbeszélései tették ismertté, számtalan írását mind a mai napig kiadják, A viharlovas több film alapjául is szolgált (A szürke lovas, Egy vallomás, Erdei tó).
(Alsószelestei) Szelestey László (1821–1875)
lírikus és népies költő, ügyvéd, tanfelügyelő, királyi tanácsos, országgyűlési képviselő. Petőfi Sándor hatására elkezdett népies verseket, költeményeket írni. Pályafutásának csúcspontjának számító a Falu pacsirtája című kötetet, melynek dalaival a hazai tájköltészet legnevezetesebb személyei közé került (Kemenesi czimbalom, Falu pacsirtája, Pásztorórák).
Aigner László (Lucien Aigner, 1901-1999)
újságíró, fotóriporter, fotóművész, festő, grafikus. Gyermekkorától érdeklődött a fényképészet iránt. Első fényképét 1910-ben készítette. Munkái olyan nagy és híres gyűjteményekben is megtalálhatók, mint a Metropolitan Művészeti Múzeum, a Modern Művészeti Múzeum, a Smithsonian, a new york-i Nemzetközi Fotográfiai Központ, a londoni Viktória és Albert Múzeum, vagy a párizsi Francia Nemzeti Könyvtár gyűjteménye.
Jack Hawkins (1910-1973)
brit (angol) színpadi, film- és televíziós színész, az 1950-es évek egyik legnépszerűbb angol filmszínésze. Főleg katonaszerepeivel vált híressé. Tizenkét évesen, Londonban szerepelt a Where the Rainbow Ends színdarab karácsonyi előadásán, a Holborn Empire színházban. 1928-ban, tizennyolc évesen a New York-i Broadway színházban. A harmicas évektől folyamatosan szerepelt színházakban és ekkor kapta első kis filmszerepeit is. Az 1950-es és 1960-as években a magas, robusztus testalkatú, karakteres arcélű Hawkins igen keresett színész lett a sorozatban gyártott angol háborús és kalandfilmekhez. Tiszteket, parancsnokokat, magas rangú, hatalommal bíró kemény karaktereket alakított (Híd a Kwai folyón, Ben-Hur, Arábiai Lawrence).
Ranódy László (1919-1983)
Kossuth-díjas filmrendező, főiskolai tanár, forgatókönyvíró, díszlettervező, kiváló művész. Tanulmányait 1942-ben fejezte be, s 1943-ban a Hunnia Filmgyárhoz került rendezőként. 1948-ban a Nemzeti Filmgyártó Vállalat osztályvezetője lett, később a Magyar Filmgyártó Vállalat rendezője. A Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára volt 1948 és 1954 között (Ludas Matyi, Hintónjáró szerelem, Aranysárkány).
Simonyi Imre (Szmola, 1920–1994)
József Attila-díjas költő. 1956. december 17-én „ellenforradalmi” tevékenységéért letartóztatták, majd Kistarcsára internálták, 1957 elején figyelmeztetéssel szabadon bocsátották. 1985-ben csaknem 30 éves szilencium után a Békés Megyei Népújság közölte Kohán György című versét (Forgácsok egy fakeresztről, Különvélemény, A költő törvénye).
Mario Benedetti (Mario Orlando Hamlet Hardy Brenno Benedetti Farugia, 1920-2009)
uruguayi író, költő, újságíró. A latin-amerikai irodalom egyik legtermékenyebb kortárs szerzője. Több mint nyolcvan kötete jelent meg, csak a La tregua című regénye 150 kiadást ért meg, huszonöt nyelvre fordították, könyveinek eladott példányszáma meghaladja a kétmilliót (magyarul megjelent: Köszönöm a tüzet, uram).
Rozsos István (1922-1963)
kétszeres Jászai Mari-díjas színész. Színésznek készült, de az akkori törvények (numerus clausus) ezt nem tették lehetővé. A háború traumáit nem tudta feldolgozni - szüleit elhurcoltál, őt magát is munkaszolgálatra rendelték - öngyilkos lett (Valahol Európában, Fel a fejjel, Felfelé a lejtőn).
Michel Butor (1926-2016)
francia író, költő. Az újságírók és a kritikusok Butor regényeit a francia „nouveau roman”-hoz sorolták, bár maga Butor ez ellen mindig tiltakozott (jogosan). Ennek a besorolásnak legfőbb alapját az szolgáltatta, hogy, ahogyan a nouveau roman írói, Butor is empirikus írónak számított és korai munkái tényleg a regények hagyományos írói eszközeivel készültek. Módosulás (La Modification) című regényében, például, az olvasó válik a regény főhősévé, akit mindvégig magáz (A velencei Szent Márk leírása, A szavak a festészetben, Különös történet).
Hans Clarin (Hans-Joachim Schmid, 1929-2005)
német színész, hatalmas népszerűségre tett szert a legendás Pumukli nevű figurával, akinek közel 40 éven át adta a hangját, később ő vette át Éder mester szerepét, mint Ferdinánd mester.
Rónai András (Avraham Ronay, 1932-1994)
magyar származású izraeli színész. Tízévesen határozta el, hogy színésznek áll, és szülei tiltása ellenére 1942-ben csatlakozott Lakner Artúr gyerekszínházához. Úgy döntött, hogy elhagyja Magyarországot, Izraelbe vándorolt (1949). Vezető színésze lett az izraeli nemzeti színháznak (Habima). Ezen kívül negyven izraeli, amerikai és német filmben játszott.
Nicol Williamson (1936-2011)
skót színész. Színpadi színészként kezdte karrierjét, több John Osborne-színműben is fellépett. Mozifilmes karrierjét Ian Holmhoz hasonlóan 1968-ban kezdte a The Bofors Gun-ban (Excalibur, A Wilby összeesküvés, Robin and Marian).
Czakó Gábor (Czakó Gábor Csaba, 1942)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas író, publicista, képzőművész író, kritikus, képzőművész. Írásai jellemző vonása a stílusok tudatos válogatása, ami abból az eltökéltségből eredt, hogy mondanivalóit a nekik megfelelő formában jelenítse meg. A szerkesztésbeli, nyelvi, ábrázolási különbözőségek ellenére minden munkáját átlengi a humor; hol szelídebben, ironikusabban, hol arisztophanészi vaskossággal, máskor éles szatírába csapva (Várkonyi Krónika, Disznójáték, 77 magyar rémmese).
Sam Neill (Nigel John Dermot "Sam" Neill, 1947)
négyszeresen Golden Globe-díjra jelölt, északír születésű új-zélandi színész televíziós- és filmszínész. Az Új-Zélandi Nemzeti Filmegységnél dolgozott rendezőként és színészként a '70-es évek második felében, s több rövidfilmet is készített. Az Egyesült Királyságban Neill a '80-as évek elején vált ismertté tévés munkái révén, az Ivanhoe-beli szerepével, filmjei ezt követően egészen változatos képet mutatnak (Vadászat a Vörös Októberre, Jurassic Park, Szupercella).
Melissa Leo (Melissa Chessington Leo, 1960)
Oscar-, Emmy- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő. Miután feltűnt több televíziós showban és filmben a '80-as évek végén, áttörést ért 1993-ban a Det film. Másik áttörése a 21 gramm filmszerepe volt (Támadás a Fehér Ház ellen, A befagyott folyó, A harcos).
Novák Eszter (1964)
Jászai Mari-díjas színházi rendező. 1989-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-esztétika, majd pedig 1995-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakán. 1999-2001-ig rendszeres tanított a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen. 2015-től a nagyváradi Szigligeti Színház művészeti vezetője (Loewe: My Fair Lady; Feydeau: Osztrigás Mici; Bródy Sándor: A tanítónő).
Xantus Barbara (Kalász Barbara, 1967)
színésznő, filmszínésznő, szinkronszínész, énekesnő. Az egyetem 4. évében a Gór-Nagy Mária Színitanodába jelentkezett, ahova a Színművészeti Főiskolával egy időben felvételt nyert. A Színitanodát választotta. 2008-tól ő az első magyar színésznő, aki producerként is tevékenykedik. 2015-től a budapesti Turay Ida Színház társulatának tagja, előtte hosszú évekig a székesfehérvári Vörösmarty Színházban játszott. 2017-2020 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor-színjátékos szakos hallgatója volt (Kapj el!, Vademberek, Hét perc).
Dorogi Barbara (1968)
színésznő, énekesnő. 1993-tól a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója, színészi diplomáját 1997-ben vette át. Pályáját a Fővárosi Operettszínházban kezdte. 2001-től szabadfoglalkozású színművésznő, közben 2004 és 2007 között a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt.
Térey János (1970-2019)
József Attila-díjas író, költő, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja. Legjelentősebb munkája a Paulus című verses regény. Verseit 1990-től kezdődően közölte többek között az Élet és Irodalom, a Holmi, a Jelenkor, az Alföld és a 2000. Első verseskötete 1991-ben Szétszóratás címmel jelent meg a Cserépfalvi Könyvkiadó Poetika című könyvsorozatában. 1998-tól kezdődően szabadfoglalkozású íróként dolgozott (A Nibelung-lakópark, Átkelés Budapesten, Őszi hadjárat).
Amy Winehouse (1983-2011)
hatszoros Grammy-díjas angol soul-, jazz- és rhythm and blues-énekesnő és dalszövegíró volt. Minden idők legtöbb zenei kiadványát értékesítő brit női előadók közé sorolják a több mint 24 millió eladott lemezével (Frank, Back to Black, Lioness: Hidden Treasures).
Ezen a napon halt meg:
Cyprianus (Thascius Caelilius, 200?–258)
karthágói püspök, író. Egy jó barátja, Caecilius hatására tért meg, aki megismertette a keresztény hittel. Szintén az ő hatására kezdett el már a keresztség felvétele előtt önmegtartóztató életet élni, valamint vagyona egy részét szétosztotta a szegények között. Az Ad Donatum (Donatushoz) című munkájában, amelyet már keresztényként írt, örvendezve beszéli el, hogy szakított korábbi életével, hogy Krisztusban új életet kezdjen. 248-249 körül egy Quirinus nevű keresztény férfi megkérte, hogy a Szentírásból gyűjtse ki azokat a részeket, amelyek a keresztény tanítás igazáról szólnak. Így jött létre a Testimonium libri III (Tanúságok), amely elősegítette, hogy alaposabban elmélyüljön a Szentírás vizsgálatában.
James Fenimore Cooper (1789–1851)
a korai 19. század egyik legnépszerűbb és legtermékenyebb amerikai írója. Leginkább tenger és indián témájú regényeket írt, hazánkban ez utóbbiak által vált népszerűvé. Romantikus indián történeteinek őslakos főszereplői megfeleltek a „nemes vadember” ideálnak (Vadölő, Az utolsó mohikán, A vörös kalóz).
José Echegaray y Eizaguirre (1832-1916)
baszk származású spanyol drámaíró, politikus, a Spanyol Tudományos Akadémia tagja. Művei tulajdonképpen jól megcsinált színdarabok, melyeket a mérnöki pontosság és a kritikus szellemű drámai hangvétel jellemez. Pályája korai szakaszán verses neoromantikus történelmi drámákat írt, Henrik Ibsen hatására áttért a tézisdrámákra (A nagy Galeottó, Mariana, Őrült-e vagy szent?).
Isadora Duncan (1877-1927)
amerikai táncosnő, akit a táncművészet megújítójának, a modern táncművészet alapítójának tartanak. Szakított a klasszikus balett hagyományaival, a szokásoktól eltérően klasszikus zenére, mezítláb, görög tógára emlékeztető ruhában táncolt, mozdulatait a „természetesség jegyében” ókori görög mintára alkotta meg. Szabad szellemű, emancipált nőnek tartották, akinek gondolkodásmódja és életvitele megelőzte korát.
Abonyi Andor (Auszterlitz, 1887-1915)
költő, ügyvéd, szerkesztő. A jogi doktorátus és ügyvédi diploma megszerzése után Dombóváron nyitott irodát. Harctérről küldött versei a Budapesti Hírlapban és más lapokban jelentek meg. Zsidó származású volt, az I. világháborúban esett el (Primus, Nap nap után, Halál útján).
Pátzay Pál (1896–1979)
kétszeres Kossuth-díjas szobrász- és éremművész, kiváló művész akadémikus. A Tanácsköztársaság bukása után másfél évre bebörtönözték. A világháború alatt kőbányai műtermében üldözötteket bújtatott, amiért 1998-ban megkapta a Világ Igaza kitüntetést. Művészetszemléletében és alkotásaiban a római iskola egyik legkövetkezetesebb képviselője volt. Neoklasszicista alkotásai harmóniát sugároznak, s barokkos lendületet. A robusztus Kenyérszegő című szobrán, amikor a néző szeme a szobor arcával találkozik, szembetűnnek az arc finom görögös vonásai. A székesfehérvári huszárszobron nemcsak az arányos forma, hanem a lendület is magával ragadó (Faültető lányka - Kunfehértó, Lenin - Szoborpark, A második világháború debreceni páncélos csapatának emlékműve - Debrecen).
Fenyő Andor Endre (1904–1971)
Munkácsy-díjas festő, kritikus. Tanulmányait az Iparrajziskolában kezdte, 1923–1929 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1938–1947 között Finnországban, majd Svédországban élt, 1948-ban tért haza. Az 1950-es évek közepétől a Balaton lett fő témája, Balatonudvari műtermében dolgozott (Balaton, Falusi táj, Tavasz a földeken).
Sebők Imre (1906-1980)
festő, grafikus, képregényrajzoló. Nehéz anyagi helyzetén Tolnai Simon, a Tolnai Világlapja című újság akkori és egyben utolsó tulajdonosa segített, és 1932-ben szerződtette lapjainak illusztrálására. Ekkor került kapcsolatba a sajtóval, amely végül egész életét meghatározta. Rengeteget dolgozott, ontotta a jobbnál jobb rajzokat, és rövid idő alatt rendkívül népszerű lett. A háború után is mesteri műveket készített, de voltak kevésbé színvonalas megbízatásai.
Janet Gaynor (1906-1984)
az első színésznő, aki megkapta a legjobb női főszereplő Oscar-díjat, mellyel három filmben (A hetedik mennyország, Street Angel, Virradat) nyújtott alakításáért tüntették ki 1928-ban, ez egyedülálló a Filmakadémia történetében. Azon tehetséges színésznők közé tartozott, akik sikeresen át tudtak állni a hangosfilmekben való szereplésre is.
Vargha Kálmán (1925-1988)
irodalomtörténész, kritikus, bibliográfus, az irodalomtudomány kandidátusa. 1952-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar – német - könyvtár szakán, ahol ezt követően tanársegédként, majd adjunktusként dolgozott. 1949-1952 a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tisztviselője. 1956-tól 1985-ig, nyugdíjba vonulásáig az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, a Bibliográfiai Osztály vezetője volt (Móricz Zsigmond; Miért szép?; Álom, szecesszió, valóság).
Bertók László (1935-2020)
Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja volt. 1952 tavaszán öt diáktársával megalakította az Arany János Irodalmi Kört. Első versei 1953-ban jelentek meg nyomtatásban a Dunántúl című pécsi folyóiratban. 1955-ben néhány verséért „államrend elleni izgatás” vádjával nyolc hónapi börtönre ítélte a kaposvári megyei bíróság. 1963-ban diplomázott, 1964-ben jelent meg Lengő fényhidak című verseskötete Pécsett. 1975-től a Jelenkor szerkesztőségének tagja, majd 1999-től főmunkatársa volt. 1989-ben pedig a Furkálja a semmit a szó című verséért Robert Graves-díjjal tüntették ki (Három az ötödiken, Priusz, Firkák a szalmaszálra).
Grace Kelly (Princess Grace of Monaco, 1929–1982)
Oscar-díjas amerikai színésznő. Ő volt a második, színésznőből lett monacói hercegné, Ghislaine Dommanget után. Korán elkezdett balettezni, és színésziskolába járt. Pályája modellkedéssel indult, majd 22 évesen szerepelt első („Tizennégy óra”) című filmjében. Alfred Hitchcock három filmjében is szerepelt. 1955-ben megkapta a legjobb női főszereplő Oscar-díját a Vidéki lány-ban nyújtott alakításáért. Esküvője után még többször megkeresték filmszerepekkel, ám Rainier herceg és Monaco népe ellenezte a további filmezést. Utolsó filmje a Felső tízezer volt, autóbalesetben halt meg (Mogambo, Gyilkosság telefonhívásra, Hátsó ablak).
Bozay Attila (1939-1999)
Erkel- és Kossuth-díjas zeneszerző, citera- és furulyaművész, érdemes művész. Már gyermekkorától komponált. Később megjelennek műveiben a párizsi hatások, és a dodekafónia továbbfejlesztésének, illetve az aleatoria szélesebb körű érvényesítése irányába mozdult el. Közelített az elektronikus zenéhez, de kifejezetten elektronikus és számítógéppel generált zenét nem írt (Trapéz és korlát, 24 egynemű kar, Gordonka-zongora szonáta).
Bólya Péter (1944-1993)
orvos, író. Orvosi egyetemre járt Szegeden és Budapesten. 1974 és 1976 között a Medicina egészségügyi kiadó felelős szerkesztője volt. Nagy példányszámban megjelent bűnügyi regényei, krimijei miatt – az olvasói siker ellenére – az irodalomkritika méltatlanul mellőzte. Regényhőseinek sok olyan jellemzője van, melyek vélhetőleg önéletrajzi elemekből táplálkoznak (A veréb századik lépése, A vihar szeme, Pohár a falon).
Patrick Swayze (1952-2009)
amerikai színész, táncos, énekes és dalszövegíró. Olyan népszerű filmek sztárja, mint az 1987-ben bemutatott Dirty Dancing és az 1990-es Ghost, amelyekért Golden Globe-díjra jelölték, valamint az Észak és Dél című filmsorozat. A People magazin 1991-ben „a legszexibb élő férfinak” választotta (Holtpont, Ghost, Az eltakarítónő).
Sipos András (1954-2007)
színész, zenész. 1981-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd 18 évig a Vígszínház tagja volt. A Színészzenekar egyik alapító tagja volt, 1998-tól kizárólag a zenélésnek élt (Cha-Cha-Cha, Magyar rekviem, Üvegtigris 2.).
Események:
1861 – Megnyitja kapuit a Széchenyi lánchíd budai hídfőjénél a Budai Népszínház.
1992 – Megkezdik Budapest közterületeiről a korábbi rendszerhez köthető szobrok és emlékművek eltávolítását, a Szabadság-téren álló szovjet emlékmű kivételével. Az emlékműveket az e célra létrehozott Memento Parkban helyezik el.