papiruszportal.hu

Szeptember 13.

​

Névnapok: Kornél, Amadil, Amáta, Krizsán, Ludovika, Lujza, Mór, Móric, Polixénia

Meghalt Andrea Mantegna (1431?-1506) padovai festő, a térérzékelés, a perspektíva mestere és a reneszánsz quattrocento szakaszának kiemelkedő művészegyénisége.
Fiatalon a festészet egyik legnagyobb megújítója, élete alkonyán pedig már a végleg letűnt kor képviselője volt. Munkássága azonban a következő nemzedékek számos művésze számára elérhetetlen példa marad. Festészetében a toszkán művészet eredményeit a gótikus észak formavilágával ötvözte, emellett a velencei művészet hatása is gazdagította stílusát. Megteremtette egyéni monumentális művészetét, hatására indultak a ferraraiak az ő nyomán. Képeinek vallásos témája csak ürügyül szolgál ahhoz, hogy munkáin keresztül megkísérelje az antik művészet feltámasztását. Nagy archeológiai buzgalommal, műgyűjtőként kutatja a múlt emlékeit. Figyelemre méltóak műveinek újszerű, plasztikus elevensége, az alakok, épületek és a táj mesteri egysége (Imádság az olajfák hegyén, Oculus, Parnasszus, avagy Mars és Vénusz).

​

Megszületett Daniel Defoe (Daniel Foe, 1660-1731) angol író.
Az angol felvilágosodás egyik nagy alakja. Az első angol regényíró. Több mint 500 könyvet írt. Legismertebb művei a Robinson Crusoe és a Moll Flanders. Defoe érdekelt volt a hazai és a külpolitikában. Első politikai pamfletje 1683-ban jelent meg. III. Vilmos angol király támogatója volt. Ebben az időszakban talán egyik legnagyobb eredménye a Review című kiadvány rendszeres megjelentetése volt. Ezt a szókimondó újságot gyakorlatilag egyedül szerkesztette 1704 és 1713 között. Az újság eleinte hetente, majd 1705-től három hetente jelent meg. Defoe még akkor is megjelentette, amikor politikai ellenfelei 1713-ban börtönbe záratták. 1714-ben megírta egyik legnépszerűbb munkáját, a The Family Instructor, ami 1715-ben jelent meg. Eddigi munkái talán nem biztosítottak volna számára irodalmi halhatatlanságot, de 1719-ben a prózaírás felé fordult, és elkészítette Robinson Crusoe című munkáját, ami részben utazók és száműzöttek visszaemlékezésein alapult. 1724-ben publikálta utolsó nagy munkáját, a Roxana című regényt (Bob kapitány, A londoni pestis, Jack ezredes).

Megszületett Arnold Schönberg (Arnold Franz Walter Schönberg, 1874–1951) osztrák zeneszerző, a dodekafónia és a szerializmus technikájának megalkotója.
Kezdetben szokatlan harmóniavilágú, romantikus programzenével próbálkozott (Megdicsőült éj), amely a közönség heves elutasítását váltotta ki. Ennek ellenére ez lett később az egyik legnépszerűbb szerzeménye, mind eredeti formájában, mind pedig a későbbi vonószenekari változatban. 1903-ban megismerkedett Gustav Mahler osztrák zeneszerzővel, aki feltétlen híve és támogatója lett. Tanárként is a század legnagyobb hatású egyéniségei közé tartozott. A kezdeti tonális kompozícióit felhagyva, amerikai munkái a dodekafónia módszerének egyre tökéletesebb és szabadabb alkalmazásáról tanúskodnak. E korszak kiemelkedő alkotása többek között a Hegedűverseny (1934-36; op. 36), a 4. vonósnégyes (1936; op. 37), a Zongoraverseny (1942; op. 42), valamint a Fantázia hegedűre zongorakísérettel (1949; op. 47).

​

Meghalt Avar István (Ginsberger, 1931-2014) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett Kossuth és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, országgyűlési képviselő.
A háború borzalmait Dorogon élték át, édesapját behívták munkaszolgálatra, így ő lépett elő családfenntartónak. Szüleitől katolikus neveltetést kapott. Kezdetben pap akart lenni, de rokonai és barátai biztatására 1949-ben beiratkozott a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, gyakornoki két évét a Nemzeti Színházban töltötte. 1954-ben szerzett diplomát, s hamarosan leszerződött a Pécsi Nemzeti Színházhoz. Itt prózákban, tragédiákban és vígjátékokban játszott. 1960-ban a Madách Színházhoz szerződött, melynek hat évig volt a tagja. 1966 és 1985 között a Nemzeti Színház, majd 1985-től 1993-as nyugdíjazásáig ismét a Madách Színház társulataiban játszik, ezt követően pedig a Pesti Magyar Színház előadásaiban lépett fel. A Színház- és Filmművészeti Főiskola színpadi beszédtanára, 1987–88-ban egyetemi tanár, 1991-ig tanszékvezető volt (Szevasz, Vera!, Szemüvegesek, Széchenyi napjai).

Meghalt Konrád György (1933-2019) Kossuth-díjas író, esszéíró, szociológus.
Művei többek között angol, cseh, dán, finn, francia, héber, holland, német, norvég, olasz, orosz, spanyol és szerb nyelven jelentek meg. A kortárs magyar próza világszerte egyik legismertebb alakja. Szüleit az ország német megszállása után a Gestapo és a csendőrség letartóztatta, majd Ausztriába deportálta. 1953 őszén kezdhette meg tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar szakán, melyet 1956-ban fejezett be. Két ízben innen is kizárták ellenzéki politikai magatartás miatt, de professzorai közbenjárására folytathatta tanulmányait. 1955-ben publikált először az Új Hang című folyóiratban. Az 1956-os forradalom alatt a hallgatókból szerveződött nemzetőrség tagjaként járta a várost. Az 1960-as évek elején részt vett az akkori fiatal, nem hivatalos írók sporadikus társadalmi életében, különböző kávéházi asztalok és folyóiratok körül szerveződő társaságában. 1990 tavaszán a Nemzetközi P.E.N. Klub elnökévé választották (A városalapító, A cinkos, Az író és a város).

Ezen a napon született:

​

Ifj. Jan Brueghel (1601-1678)
flamand tájkép-, virág- és állatfestő. 1622-ben Itáliába indult, ahol Genovában megismerkedett Anthony van Dyck-kel. 1625 augusztusában vált a Szent Lukács-céh tagjává, 1630-1631-ben a Szent Lukács-céh dékánja volt. Tizenegy gyermeke született, a hét fiú közül öt festő lett (A Szent Család Szent Jánossal, Virágkosár, A szűz és a kisded).

​

Clara Schumann (Wieck, 1819)
romantikus német zeneszerző és zongorista, Robert Schumann felesége. Férje műveinek interpretációjával nagy sikereket aratott. Ő volt az egyetlen előadó, aki teljes mértékben meg tudott felelni Schumann igényeinek, és úgy tudta előadni a műveit, ahogy azt ő elképzelte. eközben egymás után írta zeneműveit, de zeneszerzőként nem igazán tudott nagy hírnévre szert tenni. Életében csak mint kiváló tanárt és előadóművészt ismerték el széles körben (a-moll zongoraverseny, g-moll zongoraszonáta, Kadenciák Beethoven G-dúr zongoraversenyéhez op. 58).

​

Marie von Ebner-Eschenbach (1830–1916)
osztrák költőnő és regényíró. Tömören megformált versei az osztrák líra figyelemre méltó értékei közé tartoznak. Moralizáló, kritikai realista elbeszéléseket írt, amelyek ellentétes fogadtatásban részesültek (Ismét a régi, Krampampuli és egyéb elbeszélések, Az elsőszülött).

​

Petelei István (1852-1910)
erdélyi magyar szépíró, hírlapíró. Életművét nagyban meghatározta a korszak, amelyben élt: a 19. század utolsó harmadában és a századfordulón a szépírói pálya összefonódott az újságírói hivatással. Novelláiból életében nyolc kötetet rendezett össze, sok szépirodalmi írása mai napig kiadatlan (Keresztek, A fülemile, Egy asszonyért).

​

Vedres Márk (Weinberger Majer, 1870–1961)
Kossuth-díjas szobrász, kiváló művész, stílusa a kubizmus és a neoklasszicizmus metamorfózisa. Klasszikus szerkezetű, részleteiben az emberi test jellegzetes vonásait tükröző kisméretű bronzszobrokat, a síkszerűség szabályait tiszteletben tartó domborműveket készített korai alkotói periódusában. 1930-as évektől a test felépítését, az egyensúly, a mozgás törvényeit és a térbeliség problémáit oldotta meg többnyire márványból készült szobrain és domborművein. Termékeny alkotó volt (Korsós lány, Béke kút szoborcsoport, Fuvolázó fiú).

​

Nemes-Lampérth József (1891–1924)
festőművész és grafikus. A 20. század elején a magyar avantgárd egyik legeredetibb egyénisége. Nagybányán és Párizsban alakította ki sajátos stílusát, amellyel a századelő magyar avantgárdjának egyik legeredetibb egyénisége lett. Erőteljes konstrukciójú képeit páratlan dinamizmus feszíti, tusrajzain a sötét-világos kontrasztjával, a szinte brutális anyagkezeléssel, széles ecsetvonások ritmusával formál teret. Páratlanul intenzív, villanásszerű az életműve a magyar festészetben (Városliget, Egy férfi arcképe, Akt szemben).

​

Julian Tuwim (1894-1953)
zsidó származású lengyel költő, a két világháború közti lengyel irodalom egyik legnépszerűbb költője. Sok kritikus Tuwim költészetét a gyakori szójátékok (kalamburok) miatt a "nehezebb fajsúlyú" poétika közé sorolják. A szavak más szavakkal történő kapcsolata által létrejövő többértelműségek, bizonyos szavak nem egyértelmű értelmezhetősége miatt mondatai gyakran befejezetlennek tűnnek (Kérés, Líra és más versek, Hetedik ősz).

​

Tadeusz Szeligowski (1896-1963)
lengyel zeneszerző, zenepedagógus, ügyvéd, a lengyel zenei élet kiváló szervezője. Mint zenepedagógus, igen jó hírnévnek örvendett, híres zenekritikus volt, aki gyakran közölt írásokat neves zenei újságokban és folyóiratokban (A diákok lázadása, A páva és a leány, Halak bálja).

​

Claudette Colbert (1903-1996)
francia születésű Oscar-díjas amerikai színésznő. 1999-ben az Amerikai Filmintézet beválasztotta az elmúlt száz év száz legnagyobb hollywoodi filmsztárja közé, az előkelő 12. helyre rangsorolták a nők listáján. A '30-as évek egyik legjobban fizetett hollywoodi sztárjáva vált (Ez történt egy éjszaka, Akinek nem szabad szeretni, Mióta távol vagy). 

​

Kenessey Jenő (1905–1976)
Kossuth-díjas zeneszerző, karmester, érdemes művész. 1928-ban felvették a Liszt Ferenc Zeneakadémiára. Tanulmányi előmenetelének köszönhetően hamarosan állami ösztöndíjban részesült és lehetősége nyílt rá, hogy külföldön képezze tovább magát. Karmesterként Glazunov Évszakok című balettjének vezénylésével mutatkozott be. Dirigensként későbbi munkássága alatt is főleg balettokat vezényelt és maga is több táncjáték zenéjét írta. Határozott és jellegzetes alkotóművész volt, akit egyesek a posztimpresszionista jelzővel illetnek. Hangszerelése franciás volt, ezt társította latinosan tiszta formaalkotásával. Ritmikájában és harmónia világában mai, de a hagyományokat tisztelő zenei nyelvezetet alakított ki (Csizmás Jankó, Az arany meg az asszony, Táncimpressziók).

​

Roald Dahl (1916-1990)
norvég származású, Walesben született angol nyelvű novellista, regény- és forgatókönyvíró. Az 1940-es években gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt való könyveivel szerzett hírnevet és lett a világ egyik legsikeresebb írójává (Szuperpempő, Meghökkentő mesék, Karcsi és a csokoládégyár).

​

Yma Sumac (Zoila Augusta Emperatriz Chavarri del Castillo, 1922-2008)
perui (Inka) énekesnő. Egyes források szerint hangterjedelme fénykorában „jóval meghaladta a három oktávot”, más források szerint elérhette az öt oktávot is. Különleges hangja, egzotikus megjelenése, személyisége olyan színpadi kombináció volt, ami garantálta a sikert a közönség előtt (Inca Taqui, Mambo!, Miracles).

​

Charles Brown (1922-1999)
amerikai többszörös Grammy-díjas blues énekes, zongorista. Nagyszerű blues-, rhythm and blues, rock and roll énekes és zongorista, zeneszerző és hangszerelő volt, ameddig mozdulni tudott, színpadon volt. Halála után nem sokkal a Blues Halhatatlanjai közé közé került.

​

Maurice Jarre (1924-2009)
háromszoros Oscar-díjas francia zeneszerző, aki elsősorban filmzenéiről ismert, Jean-Michel Jarre édesapja. Az első hollywoodi filmzenéje a David Lean által rendezett Arábiai Lawrence-hez készült. Jarre ezzel a filmmel nyerte első Oscarját. Érdekesség, hogy a másik két Oscar-díjas filmjét (Doktor Zsivágó és Út Indiába) is Lean rendezte. Ezt követően Jarre számos legendás filmrendezővel dolgozott együtt.

​

Bernáth István (1928-2012)
irodalomtörténész, műfordító. Eleinte német, francia költőket publikált, majd skandináv, németalföldi és az afrikánsz kultúrákat és irodalmakat kutatta, oktatta és fordította. Elsőként fordított magyarra izlandiból hét könyvet (Észak-európai népek irodalma, Edda-versek, Egy miatyánk Dél-Afrikáért - Afrikánsz irodalmi antológia).

​

Nikolaj Georgijev Gjaurov (1929-2004)
bolgár operaénekes (basszus), a második világháborút követő időszak egyik világsztárja. Repertoárja az olasz, francia és orosz mélybasszus szerepektől a hősbaritonig terjedt. Egyaránt kiváló volt basso cantante és buffó szólamokban. Telt, meleg, nagy vivőerejű hanggal rendelkezett. Emlékét őrzi a Gjaurov-csúcs a Livingston-szigeten.

​

Barbara Bain (Mildred Fogel, 1931)
amerikai színésznő. Legismertebb alakítása Cinnamon Carter az eredeti Mission: Impossible televíziós sorozatban az 1960-as években, valamint Helena Russell doktornő az 1970-es években bemutatott Alfa holdbázis tévésorozatban. 2016. április 28-án Bain neve kapta a 2579. csillagot a Hollywoodi hírességek sétányán (Az éjszaka közepe, Mission: Impossible, Star Trek).

​

Szöllőssy Enikő (1939)
Munkácsy-díjas szobrász és éremművész. A köztéri alkotások és kisplasztikák mellett jelentős az éremművészeti tevékenysége. Filozofikus, egyedi hangvételű alkotásai mellett, rendszeresen készít a Magyar Nemzeti Bank felkérésére emlékérme terveket. Kiemelkedőek egyedi viaszveszejtéses öntészeti eljárással készült érmei, kisplasztikái, digitálisan létrehozott képgrafikával is foglalkozik (Naposzlop-szobor, Vasvirág Meditáció 3 - becsukott pillantás).

​

Emma Sjöberg (1968)
svéd manöken, színésznő. A világ akkor ismerte meg színésznőként, amikor megkapta a csinos rendőrnő, Petra szerepét a Luc Besson forgatókönyve alapján készült Taxi című 1998-as francia akcióvígjátékban. A Taxi 4 óta nem készített filmet (Taxi filmek, Inferno, A Féreg akcióba lép).

 

Ezen a napon halt meg:

​

Michel de Montaigne (1533-1592)
francia író, filozófus, az esszé műfajának megteremtője a világirodalomban. Az újkor kezdetén, a francia vallásháborúk idején a klasszikus humanista görög-latin gondolkodók hatására kezdte írni Essais címmel jegyzeteit, melyeket három kötetre bővítve jelentetett meg.

​

Emmanuel Chabrier (Alexis Emmanuel Chabrier, 1841-1894)
francia zeneszerző és zongoraművész. Bár elsősorban két zenekari művéről ismert (España és Joyeuse marche), jelentős operák (pl. A csillag), dalok és zongoraművek is fűződnek a nevéhez. Ezek a darabok, bár számuk nem nagy, kitűnő színvonalúak (Hunyadi János, Panasz, Szeszélyes bourrée).

​

Volf György (Wolf, 1843-1897)
gimnáziumi igazgató, nyelvész, akadémikus. Nyelvtudományunk történetében ortológus-harcain kívül főként a középkori magyar szövegek kiadásával örökítette meg nevét. A nyelvemlékekkel való foglalkozás vezette a honfoglaláskori műveltség kérdéseinek tárgyalásához (Kiktől tanult a magyar írni, olvasni?, A magyar helyesírás alapja, A honfoglaló magyarok műveltsége).

​

Jánosi Béla (Búzaházi, 1857-1921)
esztéta, tudománytörténész, az MTA tagja. Az egyetemes és magyar esztétika történetének kiváló kutatója volt. Magyarországon úttörő jelentőségű kézikönyvei máig hasznosak. Esztétikai nézeteire leginkább Immanuel Kant filozófiája hatott, de saját esztétikai elméletet nem dolgozott ki. Az esztétika háromféle megközelítésmódját különítette el: a műalkotás folyamatát, a műélvezést és a kettő együttes filozófiai vizsgálatát (A renaissance-kori művészet fő jellemvonásai, Az aesthetika története, A lélektani aesthetika úttörői Magyarországon).

​

Leopold Stokowski (Antonin Stanisław Bolesławowicz, 1882-1977)
angol-amerikai karmester és klasszikus zenei rendező. „Hangvarázslóként” ünnepelték, és a zenei szövegbe vagy az eredeti zenekari elrendezésbe való beavatkozásával, saját, nagyon tipikus zenekari hangjával évtizedeken át elbűvölte közönségét. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy egyéni szabadságot adott zenészeinek a vonósok vonókezelése, vagy akár a rézfúvósok lélegzetvétele tekintetében. Szabadkézzel, pálca nélkül vezényelt, drámai fényhatásokkal kísérletezett, és olyan színpadias gesztusairól is híressé vált, mint amikor a partitúrát a padlóra dobta, hogy megmutassa, hogy nincs szüksége rá.

​

Weiner Leó (1885–1960)
Kossuth-díjas zeneszerző, a 20. századi magyar zene konzervatív ágának egyik legkiválóbb képviselője, zenetanár, kiváló művész. Munkásságának ez a legjelentősebb része, muzsikusok százait indította el biztos alappal a pályán (Csongor és Tünde, Változatok egy magyar népdal felet, Magyar népi muzsika a zongorázó ifjúság számára).

​

Palotai Boris (1904-1983)
József Attila-díjas írónő, költő. Számos művéből készült film. A következő években elmélyült és megkeseredett regényeinek világa, jó érzékkel ábrázolta a kor és az egyén konfliktushelyzeteit. Termékeny, könnyed íráskészségű elbeszélő és ifjúsági regényíró volt. Legjobb írásaiban hitelesen mutatta be korát (Tavaszi áradás, A Mókus-uccai titok, Ki ismer engem?).

​

Csorba Győző (1916-1995)
Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító. Költészete a halál jegyében és a halál ellenében született. Életműve hatalmas napló, gyakran minden áttétel nélkül elmondott események sorozata, számadás egy élet és egy életmű értelméről, és számadás barátokról, társakról, valamint a magányról, a szerelemről és a természetről. Szerepe van Janus Pannonius jelentőségének elismertetésében. (A híd panasza, A lélek évszakai, Vissza Ithakába).

​

Czeizing Lajos (1922-1985)
Balázs Béla-díjas fotóillusztrátor, fotóművész, érdemes művész. 1934-ben kezdett fényképeket készíteni. 1940-1943 között a Zeneakadémia diákja volt, de a második világháború miatt tanulmányait nem fejezte be. 1954-től a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata fotóosztályának vezetője volt. 1974-től szabadfoglalkozású volt (Budapesti éjszakák, A Fekete erdőtől a Fekete-tengerig, Magyar tájak).

​

Szenes Iván (1924-2010)
EMeRTon-díjas író, dalszövegíró, dramaturg, zeneszerző, érdemes művész. Statisztikák és az Artisjus 2000-es kimutatása szerint Magyarország legtöbbet játszott szerzője; a Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma több mint 400 (Kislány a zongoránál, Nehéz a boldogságtól búcsút venni, Mindenkinek van egy álma).

​

Réz Ádám (Kupfer, 1926–1978)
műfordító, író, műkritikus, kiadói szerkesztő, publicista. Cikkei, tanulmányai jelentek meg folyóiratokban, illetve fordításainak elő- és utószavaként. Angol, cseh, francia, német és román nyelvből fordított. Egyik legismertebb munkája J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura című világhírű műve első tizenegy fejezetének lefordítása (Nagy indián könyv; Švejk, a derék katona, A vadon szava).

​

Ratkó József (1936–1989)
József Attila-díjas költő. 1955-től közölték verseit a folyóiratok (Alföld, Új Írás, Napjaink, Tiszatáj, Élet és Irodalom, Kortárs, Szabolcs Szatmár Népe). Első verseskötetének címe: Félelem nélkül. Az ének megmarad (Hetek) versantológia költői közösségéhez tartozott. Segítsd a királyt című színpadi művét, verses drámáját a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház mutatta be 1985-ben (Törvénytelen halottaim, A kő alól, Új évszak kellene).

​

Frank Vincent (1937-2017)
olasz származású amerikai színész, zenész, író és vállalkozó. Több Martin Scorsese rendezte filmben is szerepelt. Eredetileg zenei pályafutásról álmodott, de 1976-ban a színészkedés fel fordult. Egyik legjobb alakítását 1987-ben, a Juan José Jusid rendezte Made in Argentina-ban nyújtotta, melyben egy gazdag manhattan-i üzletember szerepét játszotta el (Az alvilág pápája, Nagymenők, Dühöngő bika).

​

Behán Pál (1966-2007)
brácsaművész és zenetanár. Különböző kamarazenekarok és szimfonikus zenekarok vendégmuzsikusként gyakran hívták CD felvételre, koncertekre, turnékra, több mű született személyének ajánlva. Szívesen játszott kortárs zenét.

​

Nagy László Zsolt (1980-2010)
színész. 2006-ban a Csokonai Színház stúdiósa lett egészen 2008-ig. 2009-ben megválasztották a debreceni társulat tagjává.

​