papiruszportal.hu

Szeptember 12.

​

Névnapok: Mária, Gujdó, Ibolya, Irma, Marion, Palóma, Szelestény, Tóbiás

Meghalt Jean-Philippe Rameau (1683–1764) francia barokk zeneszerző, zeneelméleti író, új korszakot nyitott hazája zenei életében.
Az egész európai zenetörténetben is fontos a szerepe: úttörője lett az újabb opera- és szvitirodalomnak, zeneelméleti írásaival pedig megalapozója lett a modern zenei gondolkodásnak. Őt tekintik a mai összhangzattan megalapítójának, aki – többek között – megállapította a hármashangzat, a dúr- és moll-konszonancia törvényszerűségeit. 1715-ben a clermont-i katedrálisban vállalt orgonista állást. Miközben Párizsban és Lyonban tökéletesítette zenei tudását, megírta csembalóra első sorozatát. 1722-ben megjelent első nagy elméleti műve, a Tanulmány a harmóniáról. Meg kellett küzdeni a divatos olasz operákkal, ezért lassan érett meg a győzelme (A gáláns Indiák, Castor és Pollux, Pygmalion).

​

Megszületett Tersánszky Józsi Jenő (1888–1969) Kossuth- és Baumgarten-díjas író, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
A 20. századi magyar prózairodalom egyik kiemelkedő alakja. Osvát Ernő figyelt fel tehetségére, így jelenhetett meg első írása 1910 februárjában a Nyugatban. Alig egy évvel később, 1911-ben novelláskötetét kiadta a Nyugat Könyvtár. 1918-ban olasz fogságba esett és csak 1919 augusztusának elején érkezett vissza Budapestre. A háborús élményeit Viszontlátásra, drága című regényében örökítette meg. A regény a magyar háborúellenes irodalom egyik kiemelkedő alkotása, amelyet Ady a Nyugat 1916. december 1-ei számában "az első igazi háborús regény"-ként méltatott. Tersánszky első igazi nagy írói sikere is ehhez fűződik. 1950-től kezdve a dogmatikus irodalompolitika következtében nem tudott publikálni. 1952-ben felkérték, hogy a magyar írók által Rákosi Mátyás 60. születésnapjára összeállított köszöntő kötetbe írjon, A nadrágtartógyáros címmel írt egy művet. Az alacsony Rákosiról köztudott volt, hogy nadrágtartót hordott... (A két zöld ász, Kakuk Marci könyvek, Legenda a nyúlpaprikásról).

​

Meghalt Eugenio Montale (1896–1981) Nobel-díjas olasz költő.
A fasizmus megszilárdulásakor Montale 1925-ben aláírja az Értelmiségi antifasiszták manifesztumát. 1927-ben Firenzébe utazik, ahol szerkesztői munkát kap, a Bemporad kiadónál. A korabeli Firenze a modern olasz irodalom meghatározó helyszíne, itt születtek Ungaretti első lírái. Viszonylag keveset írt, négy kötetnyi rövid verset, egy kötet versfordítást, és több prózai fordítást. Verseiben leginkább a modern ember létezésének célját kutatja, de választ nem ad, csak azt tudja, hogy mik nem vagyunk. Nem hitt a megváltoztathatatlan törvényszerűségekben, amelyek az ember és a természet létezését meghatározzák. Nem hitt semmilyen filozófiai vagy vallási ideológiában, amely konkrét és általános igazságot takart (Finisterre, A magnólia árnya, Naplók – versek).

Megszületett Stanisław Lem (1921–2006) lengyel science fiction-író.

Könyvei 41 nyelven, több mint 27 millió példányban keltek el. Egykor ő volt az egyik legolvasottabb nem angol nyelven író sci-fi-szerző a világon. Munkáiban gyakran bocsátkozik filozófiai spekulációkba a technológiáról, az intelligencia természetéről, a kétoldalú kommunikáció és a kölcsönös megértés nehézségeiről vagy az emberi korlátokról és az emberiség világegyetemben elfoglalt helyéről. Témáit néha fikcióként mutatja be, elkerülve ezzel mind a tudományos élet buktatóit, mind a tudományos stílus korlátait, máskor azonban az esszé vagy filozófiai könyv műfaját választotta. Az általa alkotott idegen közösségek között találunk mindenfélét, a mechanikus légyrajoktól kezdve az értelmes Óceánig. A technológiai utópiák problémái sok művében jelentkeznek, még a Kiberiádában is, ami átmenet a mesék és a technológia csapdáinak szituációs gyakorlatai között. Írásaira jellemző az intelligens humor, szójátékok, szóviccek és egyéb nyelvi és irodalmi lelemények. (Solaris, Pirx pilóta kalandjai, A Legyőzhetetlen).

​

Meghalt Csoóri Sándor (1930-2016) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas költő, esszéíró, prózaíró, politikus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Első versei 1953-ban jelentek meg, nagy feltűnést keltve a Rákosi-korszakot bíráló hangvételükkel. A hatalom hamar észrevette, hogy nem tartozik feltétlen hívei közé. Írásaiban kritizálta a diktatúra személyiség- és társadalomromboló hatását, különös tekintettel a vidéki emberek sorsára. Gyakran volt megfigyelés és szilencium alatt, néha évekig 1955-től 56-ig az Új Hang versrovat-szerkesztője. 1956 után egy ideig nem talált munkát. Költészete az 1960-as évekre forrott ki igazán. A Kádár-kor ellenzékének egyik legmarkánsabb képviselőjévé vált. 1968-tól 1988-ig a Mafilm dramaturgja. A hetvenes évekre alakult ki költészetének jellegzetes karaktere, melynek legfőbb ismérvei: a képekből áradó metafizikai sugárzás, a váratlan és meglepő asszociációk sora, a mindenkor személyes hangvétel mint hitelesítő jegy (80 huszár, Elveszett utak, Csillagkapu).

​

Meghalt Sztankay István (1936-2014) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes művész, a József Attila Színház örökös tagja.
Gyermekkorában Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába járt. Harmadik felvételijén, 1957-ben arra a kérdésre, hogy mi az édesapja, azt felelte, hogy pásztor. Később kiszedték belőle, hogy az apja lelkipásztorként tevékenykedik, ennek ellenére felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. 1961-ben diplomázott, és Miskolcra szerződött. 1963 és 1974 között a budapesti Nemzeti Színház tagja volt, majd 1990-ig a Madách Színház társulatához tartozott. Rövid szabadúszás után, 1991-től nyugdíjba vonulásáig a József Attila Színház tagja volt. A filmszerepei hozták meg országos ismertségét. Az 1963-ban készített Hattyúdal és az 1968–71 között vetített Bors című tévésorozat címszerepének köszönhetően az egyik legnépszerűbb magyar színművész lett (Egy szerelem három éjszakája, Bolondos vakáció, Kapaszkodj a fellegekbe!).

 

 

Ezen a napon született:

​

Girolamo Frescobaldi (1583-1643)
itáliai zeneszerző, orgona- és zongoraművész. Mind játéktechnikája, mind szerzeményei világhírűvé tették (Toccate e partite d'intavolatura di cemballo; Capricci sopra diversi soggetti; Il 2-do libro di toccate, canzone).

​

Gracza György (1856-1908)
újságíró, író, történetíró. Újságírói tevékenysége mellett regényeket és népszerűsítő történelmi munkákat is írt. Részt vett a Tolnai Világtörténete szerkesztésében (A halál őrültjei, A nevető Magyarország, Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története).

​

Riedl Frigyes (1856-1921)
irodalomtudós, akadémikus, a modern irodalomtörténet első jelentős magyar képviselője. Előadásaiban a magyar irodalom teljes történetét tárgyalta. Szemináriumain – elsőként a magyar egyetemi oktatásban – személyes, baráti hang honosodott meg, így tudta közel hozni tanítványai számára a múlt irodalmi értékeit (A magyar hunmondák, Magyarok Rómában, A magyar dráma története).

​

Maurice Chevalier (1888-1972)
francia sanzonénekes, filmszínész. A maga korában a francia dalműfaj leghíresebb alakja. 1959-ben a fél évszázados pályafutásáért tiszteletbeli Oscar-díjat kapott. 1967-ben játszott utoljára a Majmok, menjetek haza című komédiában (Örök szerelem, Kánkán, Grant kapitány gyermekei).

​

Elsa Triolet (Elsa Jurevnaja Kagan, 1896-1970)
orosz születésű francia írónő, költő, Louis Aragon felesége. Regényeit átszőtték az írónő reflexiói a művészet, a tudomány feladatairól, sajátosságairól, a politikai életről, az erkölcsről. Művészetének későbbi szakasza sajátos színt adott a realizmusnak: a mindennapi élet valóságát ötvözte a jövőbe néző képzelet fantasztikumával, a klasszikus realista formákat a modern tudat – és lélekábrázolás, valamint a mesélő és bonyolító kedvet a filozófiai és önvizsgáló elmélyedéssel.

​

Deák Ferenc (1897-1981)
színész, színházigazgató. Jellemszerepek megformálójaként ismerhette a közönség. 1919-től Színiakadémián végezte tanulmányait. Ezután Tompa Kálmánhoz került, az ő társulatában lépett fel először. Ezután Alapi Nándor, Somogyi Kálmán, majd Faragó Sándor társulatában játszott. 1927-ben vendégként szerepelt a Vígszínházban. 1928–tól 1930-ig színigazgató volt Kecskeméten, majd Székesfehérvárott, Pápán és Szombathelyen, 1942 és 1944 között Pécsett. 1951-ben került az Állami Déryné Színházhoz, amelynek 1958-ig volt a tagja. 

​

Abafáy Gusztáv (Öffenberger, 1901-1995)
romániai magyar író, publicista, irodalomtörténész. Adatgyűjtő és bibliográfusi munkájával hozzájárult a romániai magyar próza történetének, így Nagy István pályájának és műveinek ismeretéhez, a Bolyaiak hagyatékának feltárásához (A Dosztojevszkij hagyaték, Ortega módszere, Móricz Zsigmond németűl).

​

Margaret Hamilton (1902-1985)
amerikai színésznő. A színpadon pedig 1923-ban debütált, miközben a forgatások szünetében kézműves foglalkozást tartott gyermekeknek. Nem volt az a kifejezetten akkori sztereotípiáknak megfelelő színésznő. Rendkívül gyakorlatias, állandóan tanulni vágyó személyisége nagyon hamar az igencsak karakteres színművészek közé sorolta. Jellegzetes hangja és orgánuma volt, ami hamar a védjegyévé vált (Óz, a csodák csodája; Különös eset; Az ország állapota).

​

Patassy Tibor (1925-2011)
kétszeres Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. 1947-ben végzett az Országos Színiegyesület Színiiskolájában. 1949–1952 között a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. 1952–1955 között a Miskolci Nemzeti Színházban lépett fel. 1958-tól egy évig az Állami Déryné Színház színművésze volt. 1968–1971 között, valamint 1972–1991 között a győri Kisfaludy Színház tagja volt. 1991-től haláláig, a kecskeméti Katona József Színház tagja. (Rákóczi hadnagya, 80 huszár, Rosszemberek).

​

Demeter Hedvig (1926–1981)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. Színészi alkatánál fogva, mint tragika játszott főszerepeket, de repertoárján vígjátékok is szerepeltek. 1962-ben az egri Gárdonyi Géza Színház, 1966-ban a kaposvári Csiky Gergely Színház, 1969-től a Békés Megyei Jókai Színház, 1972-től pedig a miskolci Déryné Színház társulatának tagja, ahol haláláig a színház vezető színésznője volt (A csodadoktor, Utolsó padban, Kilenc hónap).

​

Ian Holm (Sir Ian Holm Cuthbert, 1931-2020)
angol színész. Első szerepeit színpadon játszotta, nagy közönségsikerrel. A televízióban 1965-ben A rózsák háborúja című sorozatban debütált. Az amerikai közönség nevét 1979-ben ismerte meg igazán, amikor Ridley Scott egy kíméletlen android szerepét osztotta rá a ma már sci-fi klasszikusnak számító Alienben (A nyolcadik utas: a Halál; Tűzszekerek; A Gyűrűk Ura).

​

Kocsis Sándor (1932-2005)
operatőr. 1951–1953 között valamint 1955–1957 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója, 1953–1955 között a moszkvai Össz-szövetségi Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1957–1995 között a Magyar Televízió operatőre, majd főoperatőre volt (Sellő a pecsétgyűrűn, A tűz balladája, Utas és holdvilág).

​

Linda Gray (Linda Ann Gray, 1940)
amerikai színésznő. A Notre Dame Akadémián tanult. Az 1960-as években modellként kezdett dolgozni. Színészi karrierjét az 1970-es években kezdte. 1978-ban megkapta Sue Ellen Ewing (Samantha) szerepét a Dallas című sorozatban, ami óriási népszerűséget hozott számára.

​

Barry White (Barrence Eugene Carter, 1944-2003)
amerikai soul énekes, zeneszerző, producer. Egyszerre hihetetlenül mély és puha hangja a mai napig a könnyűzene egyik legjellegzetesebb áruvédjegye lett. Amint megszólal a tulajdonosának a 'szerelem rozmárja' becenevet biztosító búgó basszus, a hallgató egyből tudja, hogy csakis egy Barry White lemezzel lehet dolga (I'm gonna love you just a little more baby; Never, never gonna give ya up; You're the first, the last, my everything).

​

Joe Pantoliano (Joseph Peter „Joe” Pantoliano, 1951)
olasz származású amerikai színész. Legismertebb tévés alakítása az HBO Maffiózók című sorozatában Ralph Cifaretto szerepe volt. 1976-ban New York-ból Los Angelesbe költözött, ahol szituációs komédiákban kapott szerepeket (Éjszakai rohanás, Philadelphiai zsaru, Életre-halálra).

​

Lamanda László (1954)
színész, leginkább romantikus, lázadó hősszerepeket alakít. Először a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1984-ben játszott a debreceni Csokonai Színházban. 1987 és 1996 között a győri Kisfaludy Színház tagja volt. Rendezéssel és színpadi adaptációkkal is foglakozott (Angi Vera, Mint oldott kéve, Esti Kornél csodálatos utazása).

​

Balogh Erika (1958)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1981-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1981 és 1993 között a Thália Színház ill. az Arizona Színház tagja volt. 1993-ban szabadfoglalkozású színész volt öt éven át. 1998-2008 a kecskeméti Katona József Színház tagja. 1995-től a Színház- és Filmművészeti Egyetemen óraadó tanár volt (Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, A Hídember, 56 csepp vér).

​

Szabó Sipos Barnabás (1952)
színész. 1987-ben végzett a Színház-és Filmművészeti Főiskolán, ahol színész diplomát kapott, ezután az Arany János színház tagja lett, majd hosszú évekig szabadúszó színművész volt. 2006-2012 között a Győri Nemzeti Színház társulatának tagja. Sokat hallhattuk a hangját filmekben és sorozatokban, és festeni is szokott (Valami Amerika, Nyócker!, Képesség).

​

Paul Walker (1973-2013)
amerikai színész. Az 1990-es évek második felében olyan filmekben tűnt fel, mint az Ökörikrek, a Pleasantville, a Prérifarkas Blues, A csaj nem jár egyedül vagy a Koponyák. 2001-ben lett igazán ismert Vin Diesel mellett a Halálos iramban című filmben.

​

Parti Nóra (1974)
színésznő. 1991 és 1993 között az Arany János Színház stúdiójának tagja volt. 1993-tól 1997-ig a Független Színpad, 1997-től 1998-ig pedig a Merlin Színház tagja volt. 2006-tól 2014-ig a Bárka Színház tagja volt, 2014 óta szabadúszó (Szőke kóla, Egy bolond százat csinál, Brazilok).

 

Ezen a napon halt meg:

​

Christoph Bach (1613-1661)
német zeneszerző, Johann Sebastian Bach nagyapja. 1633-tól városi muzsikus volt Wechmarban. 1642 és 1652 között városi zenész volt Erfurtban, 1654-ben Arnstadtba ment. Csak néhány műve maradt fenn.

​

Christian Dietrich Grabbe (1801-1836)
német drámaíró. Georg Büchner mellett Grabbe tekinthető a német dráma egyik legjelentősebb reformátorának. Shakespeare és a Sturm und Drang nagy befolyással voltak rá. Drámáira a gyakori tömegjelenetek és gyors váltások jellemzőek, ami az akkori színpadi technikát legyőzhetetlen akadályok elé állította (Don Juan és Faust, Napóleon avagy a száz nap, Hannibal).

​

Marschalkó János (~ Sámuel, 1818-1877)
szobrászművész, korának egyik legkeresettebb épületszobrásza. Legismertebb művét a Lánchíd oroszlánszobrait 1852-ben készítette. Számos ma is álló épület szobrászati díszítésében vett részt (Szentháromság szobor - Csongrád; Fóti katolikus templom és a Magyar Tudományos Akadémia épülete).

​

Leonyid Nyikolajevics Andrejev (1871-1919)
orosz próza- és drámaíró. Az orosz expresszionizmus első alakjának számít. Emellett úgy tartják, hogy stílusában keveredik a realizmus, a naturalizmus és a szimbolizmus is (Vörös kacaj, Bolondok, A hét akasztott ember története).

​

Fitz József (1888-1964)
könyvtáros, nyomdászattörténész, 1934 és 1945 között az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója. Szakirodalmi munkássága igen jelentős; nevéhez fűződik a Nemzeti Bibliográfia újjászervezése (Az új levél novellák, A könyv története, A magyar nyomdászat 1848–49).

​

Jacques Henri Lartigue (1894–1986)
francia festőművész, fotográfus. Az amatőr fotográfia egyik legkiemelkedőbb alakja, sohasem vált profi fényképésszé, mindvégig lelkes amatőr maradt, magát a fotográfiát, mint 'optikai jegyzetfüzetet' használta a körülötte zajló élet dokumentálására, melyekhez írásos feljegyzéseket is társított. Önmagát következetesen 'multimédia-autobiográfus'-nak nevezte. 85. születésnapja után teljes archívumát és leendő képeit a francia államnak adományozta.

​

Jánoky Sándor (1911–1984)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. Pályáját tízévesen kezdte, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarában, majd 1929-tól kardalosként folytatta Kecskeméten. Különböző társulatokkal bejárta az egész országot. Fiatalon bonvivánként majd táncos-komikusként aratott sikereket, idősebb korában jelentős karakterszerepeket alakított. Színészi pályáján több mint kétszáz szerepet játszott el.

​

Szedő Lajos (1920-1965)
színész, színházigazgató. 1936-ban, 16 évesen vándorszínészként indult pályája. 1950-től a Dunántúli Népszínház társulatában Győrben, 1952-től a debreceni Csokonai Színházban, 1959-től a szolnoki Szigligeti Színházban. 1962-től az Állami Déryné Színház és a Tarka Színpad tagja volt. A háború után három évig Szolnokon színházigazgatóként működött. Színészi munkája mellett operettek, zenés vígjátékok átdolgozásával, műfordítással, dalszövegírással és rendezéssel is foglalkozott.

​

Pándi Marianne (1924-2009)
zenetörténész, a négykötetes Hangversenykalauz szerzője. A budapesti Zeneművészeti Főiskola zongora tanszakán tanult 1946-tól 1950-ig. Tehetségét kevésnek tartotta a művészpályához, ezért 1951 és 1956 között elvégezte az újonnan indult zenetudományi szakot, s ezzel az első magyar zenetudósnő lett (Az olasz zene története, Claudio Monteverdi, Hangászati mulatságok).

​

Claude Chabrol (1930-2010)
francia filmrendező, színész, művészeti igazgató, producer és forgatókönyvíró, a francia új hullám egyik elindítója. Munkásságára nagy hatással voltak Fritz Lang és Alfred Hitchcock művei: az előbbitől származik filmes látásmódja, az erőteljes képi megjelenítés és az elbeszélés összekapcsolása, az utóbbitól pedig iróniája, valamint a bűn és egyén kapcsolatának ábrázolási módja (A halott asszony visszatér, A romlás virágai, Mielőtt leszáll az éj).

​

Anthony Perkins (1932-1992)
amerikai színész. A Brooks School, a The Browne & Nichols School, a Columbia Egyetem és a Rollins College hallgatója is volt. Először 21 évesen debütált a The Actress című filmben. Második filmjéért, az 1956-ban bemutatott Szemben az erőszakkalért Golden Globe-díjat kapott az év új sztárja kategóriában és Oscar-díjra is jelölték. 1960-ban megkapta az Alfred Hitchcock által rendezett Psycho című film főszerepét, amely újabb kritikai elismerést és nemzetközi hírnevet hozott a számára. Három popzenei albumot adott ki Tony Perkins néven (Vágy a szilfák alatt, Gyilkosság az Orient expresszen, A 22-es csapdája).

​

Johnny Cash (1932-2003)
tizennyolcszoros Grammy-díjas amerikai énekes, színész, dalszövegíró. Az 1970-es évek végére „találta ki önmagát”. Rendszerint feketében lépett fel a koncertjein. Ez a fellépőruha teljesen ellentétes volt azzal, amit az akkori countrysztárok viseltek, ők ugyanis csillogó, feltűnő színekben léptek fel (rhinestone style). 1971-ben megjelent a The Man in Black című lemeze. A címadó dalban kifejtette, hogy addig lép fel feketében koncertjein, amíg háborúk sanyargatják a világot, és vannak olyan emberek, akik nyomorognak (Jackson, Folsom Prison Blues, Hurt).

​

Jeremy Brett (Peter Jeremy William Huggins, 1933-1995)
brit színész. Beszédhibával született, negyven éves pályafutása alatt a legemlékezetesebb Sherlock Holmes szerepének megformálása, mely a Granada Television 1984 és 1994 között készített sorozata Arthur Conan Doyle történetei nyomán, John Hawkesworth és más írók adaptációjából. Bár félt a beskatulyázástól, Brett mégis 41 részt készített el a csatornánál. Miután megkapta a különleges kihívást tartogató szerepet, kevés más szerepben jelent meg a közönség előtt.

​

Otto Sander (1941-2013)
német színész, filmszínész (A bádogdob, A tengeralattjáró, Berlin felett az ég).

​

Marton László (1943-2019)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színházrendező, színigazgató, érdemes és kiváló művész. Rendezéseit 2017-ig több mint 40 országban játszották világszerte. A Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakán 1968-ban végzett. Eredetileg operarendezőnek készült, így még főiskolásként bekerült az Operaházba asszisztensként, de itt nem érezte jól magát. Rendezőasszisztens volt a Vígszínháznál, később  igazgató-főrendező. A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen 1969-től oktat (Jó estét nyár, jó estét szerelem!, A padlás, Kvartett).

​

​

Események:
Szűz Mária Szent Nevének, vagyis Mária neve napjának ünnepe, latinul: Festum nominis Beatae Mariae Virginis, XI. Ince pápa a kahlenbergi (Bécs városának felmentése) győzelem emlékezetére egyetemes ünnepé tette, számos búcsújáróhely búcsúnapja.
1940 – Felfedezik Franciaországban a lascaux-i festményeket. A barlangfestmények 17 000 évesek, a paleolitikumból valók.
1994 – Bemutatkozik a Netscape webböngésző.