papiruszportal.hu

A címadó novella egy rémes víziót vetít előre, az uralmat a természeten, a fejlődés folyamatába beleszólni akaró, magát valahol Istennek képzelő kisembert, a vétlen csecsemő és anyja nem tud tenni a férfi által elképzelt és meg is valósított fejlődés ellen. Ugyanígy futurisztikus elemekkel átszőtt a már említett William és Mary. Dahl a művészeteket, az azokkal foglalkozó vagy kapcsolatba kerülő embereket is megidézi; nemcsak Driolit, hanem Liszt Ferencet a szenzációs Hódító Edwardban, a Chippendale-bútorokat a Jámbor örömökben.

​

A novellák igen jó környezetleírásokat és jellemvonásokat kínálnak, Dahl pillanatok alatt megteremti azt a hangulatot, melyből egy-egy táj vagy szereplő közel kerülhet az emberhez. Érdekes módon mindig tudja, meddig nyújthatja egy-egy szereplő bemutatását úgy, hogy a feszültség egyre nőjön, de ne lépje túl azt a terjedelmet, hogy ráunna az olvasó. A történetek a mindennapi emberekkel esnek meg, sehol egy kirívó figura, egy kétkedésre okot adó mozzanat, a kedélyes, humoros, rémisztő, ironikus novellák csak a furcsa megoldások miatt lesznek ilyen frappánsak. A kötet letehetetlen, hiszen a szerző rendkívül jó érzékkel adagolja a leírásokat, karakterábrázolásokat, a köznapi emberek baját, ami előbb-utóbb valamiképpen robban. A ritmusnak nagy szerepe van az írásokban, az események hol robbanásszerűen törnek fel, hol hömpölyögve zajlanak, úgy, hogy az idő közben gyorsul vagy lassul.

Nem véletlen, hogy novellái az angolul tanulók könyveiben is felbukkannak: az író nem használ nagy szavakat, eufemisztikus, ködben lebegő, épp csak sejthető történéseket, nyakatekert mondatfűzéseket. Ez nem azt jelenti, hogy egyszerűen írna, sőt, talán így a legnehezebb egyedi mondatokat, struktúrát teremteni. Nagyszerű ötletek, gyilkossági módok, visszavágások párosulnak a közülünk való emberek rajzával együtt, minden olvasó talál az ízlésének megfelelőt. A sokadik olvasás után is önfeledten izguljuk végig a novellákat és vagy nevetünk, vagy sírunk, de sohasem maradunk érzelmi hatás nélkül.
Roald Dahl novellái több kiadást értek meg, a Szuperpempő ezúttal a Könyvmolyképző Kiadó Aranytoll könyvek sorozatában olvasható. Sajnálatos módon nincs feltüntetve, mikor és melyik kiadónál jelent meg először a könyv vagy az egyes novellák.

​

Fülszöveg

Ki ölte meg a szolgálatból békés otthonába hazatérő rendőrt – és mivel? Mi a fogadás díja: egy vadonatúj Cadillac – avagy a bal kéz kisujja? Ki nyeri a hajó-lutrit: a sportos kedvű utas vagy a marcona kapitány? Mi lesz a sorsa az emberbőrre festett remekműnek – és az emberbőrnek? Kit mart meg a mérges kígyó? Kit áldozzak fel: a feleségemet vagy a milliókat érő szobrot? Hagyjuk-e éhen halni egy kis világhírért gyermekeinket? Hova lettek a házinéni lakói? Ki nevet a végén: a halott tudós vagy a bánatos özvegy? Milyen áron jut el szegény gazdag nagyanyó Párizsba? Mit ér a világ legértékesebb sublótja? Ki mit nyer a zálogosdin? Kibe költözött Liszt Ferenc lelke? És végezetül: mitől gyarapszik szemünk fénye, a gyermek? Mindezen kérdésekre és még sok egyébre feleletet kap az olvasó, ha elolvassa a norvég származású, walesi születésű és angol pléhpofájú szerző galád humorú elbeszéléseinek koszorúját.